KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Meztelen Juliet

Vajda Judit

Juliet, Naked – brit, 2018. Rendezte: Jesse Peretz. Írta: Nick Hornby regényéből Tamara Jenkins, Jim Taylor és Evgenia Peretz. Kép: Remi Aderfarasin. Zene: Nathan Larson. Szereplők: Rose Byrne (Annie), Chris O’Dowd (Duncan), Ethan Hawke (Tucker), Lily Newmark (Carly). Gyártó: Bona Fide Productions / Apatow Company. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.

 

Ugyanabban az évben, amikor elkezdett női regényeket vászonra adaptálni (Egy lányról, Vadon, Brooklyn), Nick Hornby saját írói munkásságában is a női szemszög felé fordult, és kiadott egy olyan könyvet, amiben egy női hőssel a középpontban tapasztalhattuk meg ugyanazt az életérzést, mint korábban a Pop, csajok satöbbiben vagy az Egy fiúrólban: az eltűnt idő feletti kesergést és a keserédes szerelem élményét. A Meztelen Juliet a negyvenes Annie története, aki ráébred: hiba volt az elmúlt 15 évet egy posványos kapcsolatban töltenie egy olyan férfi oldalán, aki jobban rajong egy elfeledett rocksztárért, mint érte, és akivel vágy és szenvedély helyett csak a közös kulturális érdeklődés köti össze. Amikor a főhősnő pasijához eljut rajongása tárgya ikonikus lemezének nyers, hangszerelés nélküli változata, A Meztelen Juliet, a páros élete örökre megváltozik – miután az albumról írt sommás véleményének köszönhetően Annie magával a rocklegendával kezd el emailezni.

A Hornby könyve alapján, a sorozatrendező Jesse Peretz által dirigált filmverzió legnagyobb erénye a szereposztása: Ethan Hawke a kiöregedett rocksztár, Rose Bryne a kiábrándult, de még vonzó Annie és Chris O’Dowd a lúzer barát szerepében mind remekelnek. Maga a film ugyanakkor csak annyiban tud kiemelkedni az átlag romkomok közül, amennyire egy hollywoodi adaptáció engedi. A Meztelen Juliet szerethető emberi meséje így is igen sokat adhat annak, aki nem ismeri a regényeredetit, de egyáltalán nem lett az a maradandó feldolgozás, mint a Pop, csajok… vagy az Egy fiúról. Talán az volt a baj, hogy az alkotók megpróbálták a lehető legszélesebb közönség számára fogyaszthatóvá tenni a filmet, így a regénytől eltérően nem hagyták magyarázat nélkül például, miért nem vállal gyereket egy nő, és elfogadható indokot kerestek Annie számára. Ennél sokkal zavaróbb a könyvben feltárt legnagyobb élethazugság megváltoztatása blikkfangos, de átgondolatlan és értelmetlen fordulattá. Ha nem akartak volna ennyire megfelelni, sokkal jobban jártunk volna. Ilyenkor jönne jól egy olyan törvény, hogy Nick Hornby műveit kizárólag Nick Hornby adaptálhatja.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13858