KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Grease

Varga Zoltán

Grease – amerikai, 1978. Rendezte: Randal Kleiser. Szereplők: John Travolta, Olivia Newton-John, Stockhard Channing. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 110 perc.

 

Negyven éve készült, hatvan esztendővel ezelőtt játszódik, nézők milliói számára megunhatatlan, dalai pedig kiirthatatlanok a rádiók slágerkészletéből: az idén jubiláló Grease (magyar címváltozata: Pomádé) a filmmusical történetének mindmáig egyik legnagyobb s legtartósabb sikere. Miként számtalan zsánertársa, a Grease is a színpadról (Chicagóból és a Broadwayról) érkezett a vásznakra és a képernyőkre. A film a szerelmi szállal együtt is mindenekelőtt nosztalgikus és felettébb idealizáló visszapillantás az ötvenes évek Amerikájára, középpontban a gimnáziumi élettel, illetve annak jellegzetes figuráival és kellékeivel – a zselézett séróval pózoló bőrdzsekis vagányokkal és a rózsaszínben feszítő cicamicákkal éppúgy, mint az áramvonalas járgányokkal. A Grease-ben a maroknyi tőmondatban is összefoglalható sztorihoz (miféle sztorihoz?) fülbemászó dalok, remekbe szabott koreográfia, kellemesen tarkabarka látványvilág s egytől egyig markáns karakterek társulnak – élen a Szombat esti lázból áttáncolt John Travolta és az itt debütáló Olivia Newton-John szerelmespárjával. Kétségkívül ezek kombinációja adja a Grease töretlenül őrzött élvezeti értékét, illetve az a nem mellékes tényező, hogy a film legalább annyira működőképes vígjátékként, mint musicalként. S ez nem csak a Grease szándékoltan humoros elemeinek (köztük a pikáns beszólásoknak) köszönhető, mert az is mindvégig mosolyfakasztó, hogy (késő) huszonévesek, sőt kora harmincasok próbálnak – igen csekély meggyőző erővel – végzős gimnazistának látszani. Mégis, a Grease-ben ebből naiv báj fakad, olyan vonzerő, amely bár borotvaélen egyensúlyoz, mégsem torkollik önparódiába, avagy campbe (ami például biztosan nem mondható el Newton-John következő musicaljéről, a campet brutálisan fölfokozó Xanaduról). A szó szerint felhők fölé ellebegő epilógus vidámparki helyszíne is nyomatékosítja, hogy musicalklasszikusunk a szórakoztatóipar termékei közül alighanem a habcsókhoz és a vattacukorhoz áll a legközelebb – a Grease nem csupán minden középiskolába helyezett musical ősmintája, de a tökéletes giccsfilmek egyike is.

Extrák: A jubileumi évfordulóhoz – DVD-n és Blu-Ray lemezen egyaránt – alaposan felöltöztették extrákkal az ünnepeltet. Rendezője, Randal Kleiser és a koreográfus, Patricia Birch közös audiokommentárja tartalmas betekintést nyújt a kulisszák mögé, miként a film elkészítését és színpadi előéletét bemutató kisfilmek is informatív néznivalók. További kisfilmeket láthatunk a koreográfiáról és a filmben feltűnő járművekről; az animált főcím és a jelenetek némelyike alternatív változatban is megtekinthető; kapunk egy csokorra valót kimaradt jelenetekből is; valamint fotógalériákból és egyéb interjúkból is szemezgethetünk. Az audiokommentár kivételével valamennyi extrához magyar felirat is található.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13839