KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A jelenés

Vajda Judit

L’apparition – francia, 2018. Rendezte: Xavier Giannoli. Írta: Jacques Fieschi és Marcia Romano. Kép: Eric Gautier. Szereplők: Vincent Lindon (Mayano), Galatée Bellugi (Anna), Patrick d’Assumçao (Borodin), Elina Löwensohn (Villeneuve), Alicia Hava (Meriem). Gyártó: Curiosa Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 144 perc.

 

A mostani francia filmdömpingben egyre rosszabb alkotások jutnak el hozzánk. Az egy kaptafára készült érdektelen-humortalan romkomokhoz képest üdítő kivételt jelent Xavier Giannoli alkotása – mert máshogy rossz, mint a közelmúltban látott francia művek. A jelenés súlyos dráma, amely a hit kérdését járja körbe. Főhőse egy francia riporter, aki a legveszélyesebb háborús zónákban tevékenykedik, és az életveszélyes munka során nemrégiben veszítette el egy közeli kollégáját. Ha tehát valakire ráférne egy kis hit és vigasz, az épp Jacques Mayano, akit szinte karmikusan talál meg egy vatikáni püspök, hogy felkérje: vezesse le azt a vizsgálatot, amit egy fiatal lány ügyében folytatnak, akinek állítólag jelenése volt: egy domboldalban alakot öltött előtte Szűz Mária.

A film nyomasztóan lassú tempóban, több valós időben játszódó jelenetet alkalmazva mutatja be a kihallgatást és az ehhez kapcsolódó eseményeket – tévedünk, ha azt hisszük, ez valami izgalmas inkvizíciós tevékenység: valójában egy hosszadalmas és körülményes hivatalos eljárás, amit a rendező vélhetően azért tart olyan fontosnak ilyen részletességgel bemutatni, hogy átéljük azt az utat, amin a hős keresztülmegy, és lássuk, honnan hova jut el a végére.

Ebben az útban azonban sokáig semmi érdekes nincsen; jellemzően másfél óra is eltelik (a két és félórás játékidőből), amíg Giannoli eljut a központi témához és felmutat egy bibliai áthallásokkal teli izgalmas történetet, amelyben a Szűzanya többféle formában is megjelenik, Jacques-nak pedig el kell választania az ocsútól a tiszta búzát, azaz kideríteni, melyik az igazi. Mivel azonban ezt az izgalmas problémát az alkotó túl későn veszi elő, egyrészt már nem tudunk azonosulni a szomorú szemű, mélabús újságíróval, másrészt a film nem oda fut ki, ahova időhúzás nélkül kifuthatott volna – a katarzis így elmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13810