KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Boldog halálnapot!

Rusznyák Csaba

Happy Death Day – amerikai, 2017. Rendezte: Christopher Landon. Írta: Scott Lobdell. Kép: Toby Oliver. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Rothe (Tree), Israel Broussard (Carter), Ruby Modine (Lori), Charles Aitken (Gregory), Laura Clifton (Stephanie). Gyártó: Blumhouse Productions / Digital Rot Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

A slasher a nyolcvanas évekre véres vigyorral szakosodott a tinik leölésének bűnös élvezetére: a néző már nem azért ült be a sokadig Péntek 13-ra vagy Halloweenre, illetve ezek koppintásaira, hogy a szimpatikus főhősnőnek szorítson, de még csak nem is feltétlenül a suspense-ért, hanem azért, hogy szexéhes, részeges és tahó, eleve mészárszékre szánt, lengén öltözött mellékszereplők brutális és elvárt halálát bambulva eressze ki a hétköznapok gőzét. A Boldog halálnapot! a zsáner posztmodern darabjaként másfél óra alatt építi újjá, méghozzá a nulláról, a szimpatikus áldozat típusfiguráját a különösebb érzelmi hatás nélkül elveszejthető áldozatból. Amikor Tree (Jessica Roth abszolút meggyőző) először kenődik a maszkos gyilkos késére az Idétlen időkig horrorverziójában, az még csak annyira hatja meg a nézőt, mint amikor Jason a huszonharmadik részben lekaszál egy arrogáns mellékszereplőt, akinek még a forgatókönyvíró sem jegyezte meg a nevét soha. De aztán, ahogy újra meg újra kénytelen átélni ugyanazt a napot, újra meg újra mindhiába próbálva elkerülni a halálát, lassan ráébred a jellemhibáira, a benne tátongó ürességre, és fokozatosan jobb emberré válik. A film a műfajtól szokatlan intelligenciával és humanitással ássa elő a karakter viselkedése mögött meghúzódó okokat.

A Parajelenségek-szériában indult Christopher Landon műfajkeverékében a horror, a dráma és a mindkettőt kiszolgáló humor végig következetesen, kéz a kézben jár, vagyis minél többször hal meg Tree, annál mélyebbre látunk a személyiségében, és annál inkább válik legitim hősnővé, akiért érdemes a vászon előtt maradni. A Boldog halálnapot! így nem csak a saját jogán érdekes és élvezetes darab, de a jellemfejlődésen keresztül ráadásul feloldja a slasherek szexizmusának (félmeztelen eye candyk lemészárlása) és feminizmusának (erős, független final girl) ellentmondását is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13456