KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Újra otthon

Alföldi Nóra

Home Again – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Hallie Meyers-Shyer. Kép: Dean Cundey. Zene: John Debney. Szereplők: Reese Witherspoon (Alice), Nat Wolf (Teddy), Lake Bell (Zoey), Candice Bergen (Lillian), Michael Sheen (Austen). Gyártó: Black Bicycle Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 97 perc.

 

A tévéreneszánsz és az online-streamelés létezése valóságos áldás, ám üröm a tapsikoló örömben, hogy kisképernyő uralma alatt nagy múltú műfajok kerülnek talán örök kisképernyős száműzetésbe a nagyvászonról. A mozi- paradicsomból kihullófélben lévő zsánerek egyike a romantikus komédia, igaz a műfajt korántsem kell félteni, hiszen a pihepuha kanapék és rágcsálnivalóval teli spájzok tőszomszédságában igazi otthonra lel, ahol maximális gondoskodással tudja szórakoztatni a közeget, amelynek teremtetett.

Örömünnep tehát ha egy igazi minőségi romkom vásznat ér, főleg, ha olyan, mindenki által szeretett cukiság királynő tér vissza – pár évnyi indie kiruccanás után –, mint Reese Witherspoon. Azonban az Újra otthon rendezője Hallie Meyers-Shyer (Nancy Meyers producer lánya) sajnos vélhetően maga se tudja, hogy mi keresnivalója van egy negyvenes újdonsült szingli-mami csöppet kusza sztorijában. Meyers-Shyer elsőfilmesként ugyan képes arra, hogy egymás után rakjon jeleneteket és párbeszédeket adjon szereplői szájába – ám érezhetően belegabalyodik a saját ágas-bogas, az egymondatos ismertető alapján szaftos ezredfordulós francia művészfilmnek ígérkező cselekményébe. Pedig az alapkonfliktus izgalmas: a frissen elvált kétgyermekes volvós-anyuka egyszer csak otthonába fogad három fiatal, feltűnően jóképű filmes suhancot, sőt, mi több, az egyikkel még egy kis románc is bimbózik. Ám mindeközben a másik két gavallér is kicsit szerelmes lesz az újdonsült pótanya figurába, és mindennek tetejébe az exférj is felbukkan, hogy további érzelmi viharokat okozzon. A viharok elmaradnak, de még csak félreértések se támadnak sehol. Az Újra otthon sajnos pont az a film amiből a szemérmesség, a zavaros vagy butuska motivációk és a kötelező klisék miatt pont akkor illan el minden izgalomfaktor, amikor a vödör popcorn és a desszertnek szánt gumicukor is elfogy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13396