KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Széttörve

Sepsi László

Split – amerikai, 2016. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: Szereplők: James McAvoy (Kevin), Anya Taylor-Joy (Casey), Betty Buckley (Dr. Fletcher), Jessica Sula (Marcia). Gyártó: Blumhouse Production / Blinding Edge Pictures. Forgalmazó:

UIP-Duna Film. Szinkronizált. 117 perc.

 

Utóbbi két filmje alapján M. Night Shyamalan esetében a „visszatérés” az eddigi életmű alapjainak újrafelfedezését, és ezekre történő fokozatos (újra)építkezést jelenti. A nagyköltségvetésű bukták után a Látogatás a lehető legolcsóbb (found footage) formátumban húzott fel egy óvatos csattanót, amely távol állt az író-rendező korábbi extravagáns meglepetéseitől. Az idei Széttörve nem csak költségvetését és a húzónévnek megszerzett férfi főszereplőt tekintve értékelhető egy nagyobb mozgástérben létrehozott műnek, de vállalásában is: a 23+1 személyiséggel megvert magányos őrült sztorija, aki elrabolt tinilányokat tart a pincéjében, egyszerre sikamlós és túlzó koncepció, amelyből éppúgy vezethet út a DePalma-féle pervertált esztéticizmushoz, mint egy kaján Herschell Gordon Lewis-reprízhez.

Hogy a Széttörve végső soron egyik sem, az egyszerre dicséri a PG-13-as besorolást és Shyamalan szerzői integritását, miközben a szituáció szexuális töltetét még a többértelműség határain belül megfakítva elnavigálja filmjét a zárófordulatig. Az életmű legszebb pillanatait szó szerint felidéző kurta szekvencia nem csupán homlokracsapós meglepetéssel szolgál, de a fantasztikumba hajló pszichothrillernek is új értelmezési és műfaji kontextust ad – habár azon az áron, hogy az elrabolt bakfis cselekményszála, így kikerülve a fókuszpontból, kurtán-furcsán lezáratlan marad. A trükk persze a szokásos – az értelmezési horizont radikális megnyitása egy korábban elhallgatott információ bevezetésével –, de ezúttal mintha több volna benne egy gimmickkel (huszonhárom személyiség!) párosított narratológiai ujjgyakorlatnál: miképp huszonarcú főhőse, a Széttörve csattanója is a rögzítettnek vélt identitás és az evidensnek vélt jelentés ingatagságára hívja fel a figyelmet. Alkalomhoz illő üzenet egy éppen visszatérő hajdani reménységtől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13085