KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Loving

Barkóczi Janka

Loving – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Jeff Nichols. Kép: Adam Stone. Zene: David Wingo. Szereplők: Joel Edgerton (Loving), Ruth Negga (Mildred), Nick Kroll (Cohen), Michael Shannon (Grey). Gyártó: Raindog Films / Big Beach Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 123 perc.

 

Richard Loving virginiai építőmunkás 1958-ban beleszeretett egy törékeny, fiatal lányba, Mildred Jeterbe. Mildred hamarosan már a közös gyermeküket várta, ezért úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. A lépés a legtöbb helyen teljesen logikusnak és ártalmatlannak tűnt volna, ám az 50-es évek végének Virginiájában beláthatatlan következményei lettek. Mivel Richard fehér, Mildred pedig színes bőrű volt, az állam aktuális törvényei szerint nem léphettek frigyre, kevert rasszú utódokat pedig még kevésbé nemzhettek. Az ifjak nem értették, mi végre a szigor, elutaztak hát a szabadabb Washingtonba, hogy miután ott összekötötték életüket, immár mint Lovingék térjenek vissza. Innen kezdődött kálváriájuk, melynek során a hatóságok kemény rendőri fellépéssel és elmarasztaló ítéletek sorával próbálták őket jobb belátásra téríteni.

Jeff Nichols filmje Nancy Buirski 2011-es dokumentumfilmjét, a The Loving Story-t veszi alapul ahhoz, hogy az afroamerikai polgárjogi mozgalom egy kevésbé ismert, ám annál fontosabb pillanatát feldolgozza. A házaspár és az őket segítő jogászok küzdelme egészen az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig eljutott, ahol végül 1967-ben hozták meg a felmentő ítéletet, amely alkotmányellenesnek és az emberi alapjogokat sértőnek minősítette a házasságkötés faji alapú korlátozását. A Nichols által bemutatott történet ereje, hogy minden eleme hiteles, a karakterek megformálásától (Ruth Negga a feleséget, Joel Edgerton a férjet alakítja meggyőző átlényegüléssel) az életük összes apró mozzanatáig. A felemelő példa mégsem formálódik kerek egésszé, a nézőt nem ragadja magával a kisember által kivívott ritka diadal, mert a forgatókönyv a nagy sztori helyett leragad az apró részleteknél. A harcnak nincs ritmusa, nincs dinamikája, az igazi dráma helyét a korrekt leírás foglalja el. A „Loving vs. Virginia” ügy izgalmas tárgyalótermi kaland helyett a vidéki élet kis örömeit és romlatlanságát dicsérő bukolikus esszé lesz, ami így sem kevés, bár az eredeti sztoriban nagyobb erőket sejtünk. Egy igazi steinbecki mesét, sokat ígérő befejezéssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13077