KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

The Kettering Incident

Rejtélyek újabb szigete

Roboz Gábor

Misztikus tévésorozat Tasmániából.

Mindig izgalmas lehetőségeket rejt, amikor egy kis nemzet nagy kaliberű produkcióval próbálja meg felhelyezni magát a filmvilág térképére, a bevált műfaji sémák biztoskezű használata helyi sajátosságokkal feldobva emlékezetes eredménnyel járhat. Tasmánia helyzete persze egy csapásra nem fog megváltozni, de a közeljövőben talán többen lesznek kíváncsiak a szigetállam filmes tevékenységére, miután az Amazon lecsapott az idén júliusban bemutatott The Kettering Incident forgalmazási jogaira. A nyolcrészes krimisorozat első szezonja Ausztrália legnagyobb szigetének eddigi legdrágább televíziós produkciója, amelynek esélyeit a nemzetközi piacon nagyban növeli, hogy a főszerepet az egyre ismertebb Elizabeth Debickire (Éjszakai szolgálat) osztották. A készítők ugyanakkor nem egy újabb karcos nyomozófigurát tettek meg főhősnek, hanem egy emlékezetkiesésekkel küzdő hematológust, aki kamaszként különös traumát élt át – éppen az erdőben biciklizett egy másik lánnyal, aki tisztázatlan körülmények között eltűnt, ő pedig semmire sem emlékszik az esetből –, és tizenöt év után visszatér a címbeli városba, ahol furcsa eseménysor veszi kezdetét.

A sorozat fő kreátora Victoria Madden, aki az elmúlt húsz évben ausztrál és angol tévészériák forgatókönyvírójaként és producereként elég tapasztalatot halmozott fel ahhoz, hogy beálljon egy ekkora téttel bíró projekt mögé, amely színészi és technikai szempontból egyértelműen felveszi a versenyt napjaink más tévés produkcióival. Madden elsődleges inspirációként skandináv krimikre hivatkozik, egyes cikkek tasmán Twin Peakset emlegetnek: az előbbi párhuzam nagyjából annyiban merül ki, hogy ez a sorozat sem rág mindent a néző szájába, az utóbbi pedig akkor áll, ha közös nevezőnek elég a „furcsa dolgok történnek egy kisvárosban” alaphelyzet.

A sorozat elején újabb eltűnésre kerül sor, és az ügybe belegabalyodó főhősnő mellett egy zsarupárost, valamint néhány további érintettet ismerünk meg, hogy a készítők aztán tucatnyi karaktert mozgatva, különböző rejtélyek halmozásával gördítsék előre a cselekményt. Hamar felmerül a kérdés, hogy a szigeten zajló események racionálisan is megmagyarázhatóak-e, a széria tehát inkább a Lostot idézi: azt egyelőre nem lehet tudni, hogy az alkotóknak is olyan mitológiaépítési ambícióik vannak-e, mint amerikai kollégáiknak, mindenesetre több kérdést hagynak nyitva, mint amennyit megválaszolnak.

Ha akár csak minimálisan is tájékozódunk a sorozatról előzetesen, pillanatok alatt belebotlunk a Madden által is hangoztatott „tasmán gótika” elnevezésbe, amely az Ausztráliában bő másfél évszázados irodalmi hagyományt jelöli, és a tasmán főváros néhány éve nyílt, neves múzeumának (Museum of Old and New Art) hatására a helyi turizmus is komolyan épít kultúrtörténetük sötét sajátosságaira. Az egykori angol fegyencgyarmat történelme ugyanis a számtalan őslakos kiirtásával, törzsi konfliktusaival és rítusaival termékeny táptalajt biztosított ahhoz, hogy elszaporodjanak a kegyetlenkedést, elszigetelődést, rettegést tematizáló történetek, bár ezek közül egyedül a kannibállá lett exfogoly esete vált aránylag híressé (Alexander Pearce utolsó gyónásai,Van Diemen-föld).

Maddenék nem azt az utat választották, hogy komor hagyományukat higítatlanul a világ elé tárják (a True Detective töményebb ízelítőt adott, igaz, építhetett a déli gótika ismertebb tradíciójára),többnyire megelégedtek azzal, hogy elszórtak kisebb utalásokat helyi sajátosságokra, mint például az elterjedt UFO-hit vagy egyes családok régmúltig visszanyúló birtokviszonya. A sorozatban hangsúlyosabb szerepet részben a környezetvédők és favágók mélyen gyökerező konfliktusa kap, és persze maga a táj, amelynek rejtélyes és fenséges természetét a készítők nem hagyhatták kiaknázatlanul, így ritkán maradunk percekre totálkép nélkül.

Nem véletlenül ugorhat be a szériáról az Új-Zélandon játszódó Top of the Lake, ugyanakkor Maddenék produkciója komplexitásban nem ér fel Campionék minisorozatához. A The Kettering Incident-et annyira nem hatja át a helyi hagyomány, hogy igazán egzotikus legyen, kuriózumértékét inkább az adhatja, hogy misztikus krimiként manapság kevés vetélytársa akad.

 

The Kettering Incident – ausztrál tévésorozat, 2016. Rendezte: Tony Krawitz, Roman Woods. Írta: Vicky Madden, Vincent Sheeman. Kép: Ari Wegner. Zene: Matteo Zingales. Szereplők: Elizabeth Debicki (Dr. Anna Macy), Matthew Le Nevez (Brian), Henry Nixon (Fergus). Gyártó: Porchlight / Sweet Potato Films. 8x60 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13066