KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éden

Árva Márton

Eden francia, 2014. Rendezte: Mia Hansen-Løve. Írta: Sven és Mia Hansen-Løve. Kép: Denis Lenoir. Szereplők: Félix de Givry (Paul), Pauline Etienne (Louise), Vincent Macaigne (Arnaud), Hugo Conzelmann (Stan). Gyártó: CG Cinema / France 2 / Blue Film. Forgalmazó: Vertigo Media. Feliratos. 131 perc.

A 90-es évek hajnalán egy maroknyi francia fiatal kiemelkedett a füstös bulik mámorából, világhírig ívelő dj-karriert futott be, és úgy formálta át az elektronikus zenét, hogy ennek hatása máig érvényes. Az Éden majdnem róluk szól. Mia Hansen-Løve negyedik egészestése a zenei pályát elhagyó testvére élményeit rendezi az alter-egóként fellépő fiatal dj, Paul hullámvasút-történetévé, emellett bő másfél évtizedet felölelő hangulatkép-kollekciót is kínál a színtérről. A kétfajta vállalás csúfosan szétszakítja a munkát, ami ráadásul egyik fronton sem meggyőző. A rendezőnő megőrzi sajátos attitűdjét: a drámai tetőpontokat apró gesztusokká lapítja, az egyszerű cselekményt felmorzsolva mutatja be, és a heves érzelmeket is hosszan leülepedve vizsgálja. De míg ezek a megoldások többé-kevésbé érzékletessé tették az életmű korábbi, családi-párkapcsolati fókuszú darabjait, itt a nézői átélés útjában állnak. Hiába rakódik egymásra pénzügyi csőd, drogprobléma és szerelmi csalódás, ha a kölyökképe mögött agg lelket cipelő főhős is csak fáradt buborék a barátnők és művésztársak visszafogott pezsgésében, ahol még Greta Gerwigre is bántóan jellegtelen szerep jut. Hiába nyerünk közvetlen betekintést a garage („mint a house, csak diszkósabb”) stílus múlandó diadalába, ha a zenészi motivációk felkutatása helyett puszta logisztika keretezi a fellépéseket, a nemzedéki eufória-élményt pedig főként a nyomasztóan ötlettelen buli-jelenetek szállítják.

Ahogy a főhőst és társait lépten-nyomon kísérti a közös startvonalról indulva mindenkit leköröző Daft Punk duója (már-már arcátlanság, ahogy a Paul karriercsúcspontjaként tündöklő New York-i szereplés jelenetében felcsendül a One more time), úgy lebeghet a néző szeme előtt a Llewyn Davis világa, ami a művészi és emberi kudarcok ábrázolásában is könnyedén leiskolázza az Éden erőtlen példameséjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12272