KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Szépség és a Szörnyeteg

Sepsi László

La belle et la bête – francia-német, 2014. Rendezte és írta: Christophe Gans. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Pierre Adenot. Szereplők: Léa Seydoux (Szépség), Vincent Cassel (Szörnyeteg), Euardo Noriega (Perducas), Audrey Lamy (Anne). Gyártó: Eskwad / Pathé / TF1. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 112 perc.

 

A multiplex-kompatibilissé varázsolt tündérmese-átiratok az utóbbi években Hollywood egyik jellemző filmtípusaként egyszerre próbálták megszólítani az Alkonyaton edzett tinédzserközönséget és velük együtt bevonzani a mozikba az egész családot. A nyolc éves hiátus után újra előbukkant, a Farkasok szövetségének köszönhetően hajdan a Hollywooddal versengő francia zsánerfilm egyik ígéretének számító Christophe Gans A szépség és a szörnyeteg friss verziójával hazai pályán próbálja letámadni a tengerentúli konkurenciát. A kanonizálatlan korábbi verziók ellenében leginkább francia szerzőkhöz (a történetet először ezen a címen lejegyző Villeneuve-höz, illetve az azt gyerekeknek átszabó Beaumont-hoz) kötődő mese markánsan jelzi a film nemzeti identitását, ugyanakkor széles körben is elég ismert ahhoz, hogy piacképes produktum lehessen a végeredmény.

Gans és stábja hűségesen reprodukálja a Tükröm, tükröm vagy a Hófehér és a vadász barokkosan cizellált vizuális világát, és az alaptörténet egyik legnagyobb kihívását – hogyan lesz a Stockholm-szindróma kétszeplős klasszikusából fantasy-kalandfilm – is sikerrel állja anélkül, hogy túlzottan széttartó mellékszálakkal hígítaná fel a címszereplők közt bimbódzó románcot. Az elsősorban a grandiózus finálé érdekében – ahol végre életre kel a kastély növényzete és még gólemek is előkerülnek – a cselekménybe illesztett haramiák remek apropót biztosítanak arra, hogy az indulása óta a horrorfilm felé húzó Gans kiélhesse ilyen irányú hajlamait, ezzel együtt pedig a mesei alapokon túl további látványfilmes potenciállal ruházza fel adaptációját. A szépség és a szörnyeteg nem céloz magasabbra hollywoodi társainál, de külcsínben és történetvezetésében egyaránt sikerrel kínál francia nyelvű alternatívát – miközben néhány elkapott pillanat erejéig némi szelíd erotikával is sikerül túllépnie a steril tengerentúli szabványon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11900