KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szellem a gépben

Mockler János

 

A noteszos gyilkost heveny autóbalesettel kórházba szállítják. Nekem már boldogult emlékezetű öreganyám is megmondta, csak kórházba ne kerülj, kisfiam, mert az a vég! Hiába, a régiek sokat tudtak. Mert mi történik szerencsétlen noteszossal? Nem beleesik az agya a kompjuterba? Így jár, aki nem vigyáz magára. Ám a noteszost nem kell félteni, hamar belakja a csúcstechnológiát. Szerez egy újabb telefonos füzetet, és újfent régi szenvedélyének hódol, sorra kinyírva a benne szereplő számok tulajdonosait. A géplakó mindenre képes, bekapcsolja a centrifugát, és aknavetővé alakítja a kenyérpiritet.

Végre helyben vagyunk... Mindenre képes... Mármint a fantáziátlanság. Jelen opusz érdemes jegyzői az árnyalt jellemábrázolás összes rafinált finomságát alkalmazva próbálják elérni, hogy buksi fejük pár milliméterrel a szenny pillanatnyi szintje fölé emelkedjék. Amik pedig: hősnő ifjúkorában selyemcukrot vagy tejdropszot csórt a szupermarketből, majd ivarérett időszakában mintegy a világbékéért (Trükkös Dick húzzon a...!) tüntetésképpen meztelenül feredőzött valami washingtoni szökőkútban. De a hős az igazi. Ő valami dögös vírussal megfertőzte az adóhatóság évi visszatérítési programját, mire minden hülye csak 10 centet kapott.

Hölgyeim és uraim, csak a jó Dick példája lebegjen önök előtt! Ha már nincs kigázolás, mondjanak le bátran. Például a mindenáron való mozibajárásról.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1179