KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Budapesti tavasz

Kránicz Bence

Magyar, 1955. Rendezte: Máriássy Félix. Szereplők: Gábor Miklós, Molnár Tibor, Gordon Zsuzsa. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.

Magyarország német megszállása, a nyilas hatalomátvétel, illetve a honi zsidóság deportálásának 70. évfordulója adja az apropót Máriássy Félix alapművének dvd-megjelenéséhez. Az ország náci és nyilas uralom alóli felszabadítása után tíz évvel, 1955. április 4-én bemutatott Budapesti tavaszt a korabeli kultúrpolitika eleve reprezentatív presztízsdarabnak szánta, a készítőkre így komoly nyomás nehezedett: nemcsak a kommunista direktíváknak kellett megfelelniük, de a vészkorszak túlélői (köztük az eredeti regényt jegyző Karinthy Ferenc és a főszerepet játszó Gábor Miklós) élményeinek, traumáinak feldolgozásához is kellő érzékenység és óvatosság szükségeltetett. Máriássy és alkotótársai múlhatatlan érdeme, hogy a film e kettős szorításban sem vált érdektelen kurzusdarabbá vagy pusztán a kulturális emlékezet kontextusában jelentőséggel bíró kuriózummá. Sőt, a Kádár-rendszer kánonjában betöltött kétségbevonhatatlan pozíciója sem kell, hogy elriassza a mai nézőt a Budapesti tavasztól, amely primér filmélményként hatvan év távlatából is lendületes, izgalmas munka.

A történet magán hordozza ugyan a pártállami propaganda terheit, az árnyalatlan történelemkép mögött azonban valós tapasztalatok, őszinte emberi pillanatok, a múltábrázolás találó és érzékletes megoldásai teszik hitelessé és élvezetessé a végeredményt. A hadseregből dezertáló, háborútól megcsömörlött hős rokonai lakásán igyekszik kivárni a rombolás végét, itt találkozik egy bujkáló zsidó lánnyal. Ám Jutka a nyilasterror áldozatává válik, a szerelmes Zoltánt pedig fájdalma és újjáéledő tettvágya arra indítja, hogy csatlakozzon a partizánokhoz. Érdemes túllépni a fals tanulságon – miszerint egyedül a kommunisták állhatják útját a pusztításnak, és akinek helyén van a szíve, közéjük áll –, és arra figyelni, milyen remek portrét ad a film a házban rejtőző, kisszerű túlélési stratégiákkal próbálkozó, többségükben gyáva átlagemberekről (akik ellenszenvesek ugyan, mégis problematikus ítélkezni fölöttük), vagy arra, mennyire intenzív és megkapó az egymásra találó szerelmesek jelenete. Illés György sok közelivel, többteres kompozíciókkal, hatásos és jelentésteli fénykezeléssel (lásd a pislákoló mécsessel világító, a fenyegetett tisztaságot jelképező Jutka képét) teszi átélhetővé az egymásra utaltság és a folyamatos szorongás élményét, de a bombázott pesti utcák neorealista ihletettségű felvételei is maradandók. A dunaparti tömeggyilkosság sokat elemzett szcénája máig a legemlékezetesebb képsor a magyarországi holokausztról, miközben a téma ábrázolhatósága körüli évtizedes esztétikai vitákra is érvényes választ ad.

Extrák: Varga Balázs filmtörténész és Zombory Máté szociológus félórás beszélgetése A hiány filmje címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11740