KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csapda

Kránicz Bence

Snitch – amerikai, 2013. Rendezte: Ric Roman Waugh. Írta: Justin Haythe. Kép: Dana Gonzales. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Dwayne Johnson (Matthews), Barry Pepper (Cooper), Jon Bernthal (James), Susan Sarandon (Joanne). Gyártó: Summit Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált 112 perc.

Az exploitation film álrealista stratégiája, a „veled is megtörténhet” üzenete ma is kiindulópontját képezheti az alsó-hollywoodi tucatfilmek közül kitűnni igyekvő kisköltségvetésű produkcióknak. A Csapdának sem érdemes elhinni, hogy valós események ihlették, legfeljebb annyiban, hogy a kezdő drogfutárokat tényleg megkérdezik a rendőrök, hogy ismernek-e nagyobb halakat – minden egyéb Ric Roman Waugh képzeletének szüleménye.

A kaszkadőrből lett író-rendező már előző munkájában, Az elítéltben is az egyetlen rossz döntés miatt romba dőlő kisemberi egzisztencia kérdéseit feszegette – most a Dwayne Johnson által alakított fuvarozó mentené a fiát a börtönből azzal, hogy komolyabb dílereket buktat le. Aki arra számít, hogy hősünk puszta ököllel tör utat a kokainszállítmányokig, az csalódni fog: test test elleni harc helyett Johnson a céges kamiont veti be avatárként. Az országutak ódivatú behemótjának sofőrülésében a Nagy Amerikai Apa a Die Hard 5. után újfent kénytelen megmenteni éretlen fiúgyermekét, bizonyságát adva, hogy a konzervatív hollywoodi recept életképesebb az új technológiát használó ifjoncok (lásd a Skype-on lebeszélt drogügyletet) függetlenedési kísérleteinél. A jogszabályokra és a gazdasági válságra való hivatkozások sokkal rosszabbul állnak a filmnek, mint a Konvojt idéző kamionos romantika, a bikanyakú Johnson színészi jelenléte viszont meglepő módon az előbbieknek is képes hitelt adni, sziklaszilárd pontjaként Waugh csekély invencióval, de biztos kézzel levezényelt thrillerének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11420