KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Démoni doboz

Sepsi László

The Possession – amerikai, 2012. Rendezte: Ole Bonedal. Írta: Stiles White és Juliet Snowden. Kép: Dan Laustsen. Zene: Anton Sanko. Szereplők: Jeffrey Dean Morgan (Clyde), Natasha Calis (Em), Kyra Sedgwick (Stephanie), Jay Brazeau (McMannis), Madison Davenport (Hannah). Gyártó: Ghost House Pictures / North Box Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 92 perc.

Ole Bornedal műfaji kalandozásai során rendre visszatér a tágabb értelemben vett rémfilmhez, legyen szó a pályaindító Éjféli játszma sorozatgyilkos-thrilleréről vagy a Vikaren inváziós sci-fijéről, de a tengerentúli bérmunkában készített Démoni doboz az első színtiszta horrorja. A dán direktor korábban is előszeretettel épített zsánerklasszikusok parafrázisaira – lásd a Szabadíts meg minket a gonosztól esetét a Szalmakutyákkal vagy a Vikaren és a Támadók a Marsról hasonlóságait –, a Sam Raimi mérsékelt költségvetésű instant borzongatásokban utazó stúdiójának (Ghost House Pictures) összehozott Démoni doboz pedig az elmúlt években újra népszerűvé vált „megszállott gyerek”-témát lovagolja meg, főképp Az ördögűzőt és a Poltergeist-szériát használva sorvezetőként. Hasonlóan a Vikaren ufósított tanárnőjéhez, Bornedal újfent egy családi trauma metaforájaként használja a mindennapokba betörő fantasztikumot: a válás után lábadozó kétgyerekes família legkisebb tagja akad rá a címbeli dybbuk-dobozra, ami hamarosan halálfejes lepkékkel árasztja el a lakást és hatalmába keríti a kislányt. Az eredeti címben jelzett „possession” így egyszerre utal a démoni megszállottságra és a kislány a dobozra irányuló elkeseredett birtoklási vágyára, ami lényegében az egyetlen biztos pont lesz életében a család széthullása után. Bornedal példás műfajérzékenységgel vezényli le az egyébként sokszor látott történetsémát – amihez Jeffrey Dean Morgan (American Horror Story) remek alakítása és a zsidó misztika egzotikuma biztosít némi többletet –, stílusa és vizuális ötletei pedig a döcögősebb pontokon is átlendítik a cselekményt – mint a doboz-motívum párhuzamai a felülről filmezett tömbházakkal vagy a nyitójelenet Raimit fricskázó horror-burleszkje. A Démoni doboz nem forgatja fel a műfajt, tisztes rémisztgetés, amibe még egy kis hetvenes éveket idéző régimódi báj is szorult.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11286