KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Muppetek

Tüske Zsuzsanna

Muppets – amerikai, 2011. Rendezte: James Bobin. Írta: Jason Segel és Nicholas Stoller. Kép: Don Burgess. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Jason Segel (Gary), Amy Adams (Mary), Chris Cooper (Richman), Rashida Jones (Veronica). Gyártó: Mandeville Films / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Szinkronizált. 103 perc. 

Az elmúlt nyolcvan év során sok mindenki fia borja megfordult már Walt Disney csillagporos kastélyában: a vendéglistáról az illusztris plüsstestűek sem maradhattak le, különösen, ha olyan legendás múltú bábsztárokról van szó, mint a Muppet-show társulata. Breki, Topi, Miss Röfi és társaik az elmúlt húsz évben többször is eleget tettek a meghívásnak – 2011-ben pedig már karácsonyi apropó sem kellett hozzá, elég volt egy közelmúltbeli mérsékelt Disney-siker, amely adta magát a muppetosításra a mostanság főleg újrahasznosításokból gazdálkodó mikiegér-gyárban.

A Blues Brothers-féle bandaegyesítő dzsemborikat követő történet hősének, Walternek majdnem tökéletes az élete: boldog családban él, szerető bátyjával, Gary-vel, ám sajnos – bábkülseje miatt – egyetlen barátja sem akad. Egy nap tévénézés közben végre hasonszőrűekre talál: ahogy megpillantja a Muppet-show szereplőit, elkötelezett rajongóvá válik, majd hamarosan, egy Gary-vel tett hollywoodi kirándulás során szembesülhet is az imádott Brekivel – valamint a szomorú ténnyel, hogy egy olajra éhes, gonosz milliomos porrá zúzná a nagy múltú Muppet Stúdiót. Egyetlen esélyük összeszedni a régi csapatot egy életmentő show erejéig, ami azonban korántsem egyszerű dolog, így aztán a tarka banda tagjai hamarosan fontos döntések elé kerülnek.

A Muppetek klasszikus minták alapján épül fel verbuválós zenés filmmé, amiben nincs is semmi kivetnivaló – a Disney Királyság udvartartása azonban nem sok energiát pazarolt a meseszövésre, inkább egy saját gyártású készáru, a 2002-es A házimaci cselekményvázán cserélte a medvebőrt színes szőrkavalkádra. Az önplagizálás szerencsére nem tompítja a show fényeit: a klasszikus Muppet-adások parodisztikus hangvételének és bájos humorának megőrzése, a különböző „anyagú” karakterek közti ügyes párhuzamok megteremtése és a régi mag friss báb- és élőszereplőkkel való kiegészítése (élen a Disney hercegnő-modort kiválóan hozó Amy Adams-szel) az alkotókat végül megóvta a műfaji rovótól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10978