KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Aztán mindennek vége

Kolozsi László

Last Station – brit, 2009. Rendezte és írta: Michael Hoffman. Kép: Sebastian Edschmidt. Zene: Szergej Jevtusenko. Szereplők: Christopher Plummer (Tolsztoj), Helen Mirren (Szófia), James McEvoy (Bulgakov), Paul Giamatti (Csertkov), Kerry Condon (Mása). Gyártó: Sony Pictures Classic. Forgalmazó: CineReál kft. Feliratos. 112 perc.

Egy nem különösebben érdekes szerelem háttere előtt játszódik le a Tolsztoj-házaspár utolsó hónapjainak története: a fiatal írnok, Bulgakov, megrögzött tolsztojiánus, nem eszik húst, nem él a szerelem örömeinek. Az intrikus, a Tosztoj művek jogát megszerző, Csertkov ajánlásával lesz Tolsztoj titkára, és bizalmasa. A Jasznaja Poljana-i birtokon ismerkedik meg a kedves Másával, aki meggyőzi arról, hogy a tolsztojiánusoknak nem minden tanát kell olyan rettenetesen komolyan venni. Bulgakov jelent az író feleségről, aki meg szeretné akadályozni, hogy a kiadói jogok a Csertkov-féle alapítványra szálljanak.

Ahogy az orosz tájat, Tolsztoj környezetét, úgy az érzelmeket is előre gyártott elemekből építi fel Michael Hoffman. A szereplők bricskája nyírfaligetek között halad el, megelevenedett Levitán festmény az udvarház előkertje. Örökké kora tavasz van, felszikrázik olykor a fák ágai közt a nap. Az öreg író képes még kakaskodni, és úgy pöröl nejével, mint egy kocsis. Mását persze Moszkvába szólítja a kötelesség, Bulgakov meghasonlik: érzi, hogy nincs minden rendben Csertkovval. A lényeg, ami egyébként az alapműben, a költő Jay Parini művében benne van, elsiklik: Tolsztojt, 1880-as nagy egzisztenciális válságát követően, az az érzés kerítette hatalmába, hogy az élet abszurd, törekvései hiábavalónak bizonyultak, írni nem regényt kell. Megvetette magát azért, mert vagyonos. Felesége, aki eladdig hű társa volt, már nem tudta követni a kereszténység megújítása felé vezető úton: ő a világ legnagyobb íróját szeretette benne. Tolsztoj nem előle, hanem a körülmények elől menekült. Hoffman meséjét még a nagyszerű színészek sem tudják kirángatni a középszerűség, és a semmitmondás – Repin pingálta – pocsolyájából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10972