KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cowboyok és űrlények

Nevelős Zoltán

Cowboys & Aliens – amerikai, 2011. rendezte: Jon Favreau. Írta: Hawk Ostby, Mark Fergus és Damon Lindelof. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Daniel Craig (Jake Lonergan), Harrison Ford (Woodrow Dolarhyde), Olivia Wilde (Ella), Abigail Spencer (Alice), Sam Rockwell (Doc). Gyártó: Universal Pictures / Dreamworks Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 118 perc.

A vadnyugat és a földönkívüli invázió témájának összehozása akár még szellemes ötletnek is tûnhetett volna egy dupla élû paródiához, az azonos címû képregény alapján készült Cowboyok és ûrlények azonban hasonlóan gyenge mûfajkeverék lett, mint az ugyanerre az ötletre épülõ, 2009-es High Plains Invaders, ami ráadásul látványban is olcsó volt – az újabb film legalább a speciális effektusok terén hozza az elvárható színvonalat. A színész Jon Favreau, aki a Vasember óta igazi szupermozi-rendezõ is, teljes komolysággal bonyolítja a rejtélyes történetet a határvidéki Absolution városában, amelynek lakói kénytelenek félretenni korábbi ellentéteiket és egy emberként szembeszállni az ûrbõl érkezett szörnyekkel. A menekülõ embereket lasszószerû berendezésekkel elragadó, repülõ fémszerkezetek támadásai igen látványos képsorokat eredményeznek, a szörnyek hasából elõnyíló végtagok pedig kifejezetten hátborzongatóak, ugyanakkor a mészárlásos és robbanásos jelenetek pusztán brutálisak, és sok a hosszadalmas üresjárat is.

A film vonzerejét kétségkívül a szereposztás adja: James Bond és Indiana Jones csúcstalálkozója. Amennyire szellemesen oldotta meg Steven Spielberg a két mítosz játékos keresztezését a harmadik Indiana Jones-filmben Harrison Ford és Sean Connery részvételével, annyira szegényes a mostani kísérlet (Spielberg itt producerként mûködött közre). Fordot kétségkívül jó westernben látni, ráadásul a kevély marhabáró szerepében alkalma van némi meglepõ karakterárnyalatot is felmutatni, Daniel Craig számára pedig tökéletesen testre szabott az amnéziás revolverhõs alakja, de õk is csak a film papírmasé figuráinak mélység nélküli sorába illeszkednek. A western és az inváziós sci-fi keresztezése kimerült a kelléktárak, a jellegzetes karakterek, helyszínek és szituációk szimpla felvonultatásában és egy sablontörténet lehetõ legsablonosabb megoldásában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10786