KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény

Varga Zoltán

Wallace & Gromit: The Complete Collection – brit, 2008. Rendezte: Nick Park. Szereplők: gyurmafigurák. 273 perc.

Az animációs filmben – akárcsak a vígjáték műfajában – régóta szerepelnek elválaszthatatlan párosok, Tom és Jerrytől kezdve Frédi és Béni kettősén át Wallace és Gromitig. Az utóbbiak Nick Park gyurmateremtményei: a rendező hat év alatt, javarészt egyedül elkészített vizsgafilmjének figuráiként debütáltak 1989-ben, később az Aardman stúdió és a BBC pártfogoltjaivá váltak, miközben az ezidáig velük készült húsz-harmincperces kisfilmek, egy egészestés alkotás (Az elvetemült veteménylény) és több nyúlfarknyi etűd számos rangos jelölést és díjat söpört be. A különc, ügyefogyott feltaláló, nem mellesleg sajtmániás Wallace és emberként viselkedő, néma, ám talpraesett kutyája, Gromit egy angliai kistelepülésen élnek, kalandjaik mégis világszenzációkká váltak. A jellegzetes angol humor és irónia, a szellemes vizuális és verbális poénok, illetve a jellem- és helyzetkomikum mellett a műfajparódiák adják a sorozat bukéját. Az első kisfilm, A nagy sajttúra a science fiction és az infantilis képzeletvilág ötvözete: Wallace azért utazik hű társával a Holdra, hogy egyen belőle (lévén úgy tudja, sajtból van a Hold), a sci-fi asztrológiai témáit puszta gasztrológiai motivációvá fokozva le ezzel. A bolond nadrág egy csavaros rablási manőverre épít, amikor Wallace-t albérlőjük, egy aljas pingvin távirányítja egy balsikerű találmány révén – a csúcspont játékvonatos üldözése egyike a valaha vászonra vitt legbravúrosabb hajszajeleneteknek. A Birka akció is egy rablás körül bonyolódik, melynek során Gromit az ártatlanságát tisztázva egy nagyszabású báránylopás megfékezésében közreműködik. A negyedik kisfilm, a 2008-as Vekni és hunyni ha nem mellőzi is a humort, kilencvenes években készült elődeihez képest komorabb alaptörténetet választ: Wallace egy pékeket ritkító női sorozatgyilkos áldozatjelöltjeként szorul Gromit segítségére, miközben a thriller suspense-dramaturgiája válik nevetség tárgyává.

A paródiák mellett különösen a címszereplők egyénítése érdemel figyelmet: Wallace jellegzetes kézmozdulatai és – kiváltképp – Gromit gesztusnyelve, mimikája, ahogyan gondolatait kifejezni képes csupán szemöldökei mozgatásával; néma sírásának helyenként még szívszorító pillanatokat is köszönhetünk. A főszereplőkön és a minden korosztályt megcélzó humoron kívül a markáns mellékszereplők és masinák ugyancsak a sorozat elmaradhatatlan kellékei, legyen szó Holdat őrző fura gáztűzhely-robotról, magát csirkének álcázó pingvinről és önműködő nadrágról, báránytolvaj cyborg-vérebről és fonalkészítő óriásgépről, vagy épp pszichésen zavart túlsúlyos támadóról és kutyusáról. A kétperces etűdök, amelyek a Wallace masinái által okozott problémákból faragnak viccet, 2002-ben készültek, s főleg Gromit – gazdáját felülmúló – találékonyságát hangsúlyozzák ki.

Extrák: werkfilmek; dokumentumfilm Wallace és Gromit világáról; kisfilm a speciális effektusokról; 10 Wallace és Gromit-etűd. Megjegyzendő, hogy a kiadás címe pontatlan: az egészestés filmet nem tartalmazza a gyűjtemény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10704