KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két anya

Csala Károly

Friss történet, avítt dramaturgiai fogásokkal. A vietnami és laoszi nép győzelme után, Laosz földjén búcsúztatnak egy vietnami katonát. Váratlan emléksor bomlik ki: az egyik jelenlevő asszony lelkében – thai nemzetiségű vietnami, akit még a franciák hurcoltak Laoszba – régi sebek szakadnak föl, két évtizede elvesztett kisfiára, megölt férjére emlékezik... Laoszi lánya így tudja meg, hogy csupán mostohaanyját tisztelheti benne, mivel az igazit épp e franciáktól megszökött asszony bújtatásáért gyilkolták meg a megszállók. A laoszi partizánharcok történetének néhány fényes lapja meglehetősen leegyszerűsített változatban idéződik föl a két hős anya történetével. A Vietnamból Laoszba szakadt thai asszony igazi ellenállót nevel laoszi asszonytársa leánygyermekéből – miközben rég elveszett fia a vietnami felszabadító sereg soraiban válik hős harcossá, s kerül a katonai segítségnyújtás során Laoszba. Ő az, persze hogy ő, akivel a film első kockáin találkozhatunk. A végén egymásra találnak, s anya és fia együtt indul vissza hazájába, olyan búcsúztató-finálé után, amely már tisztára a romantikus nagyopera szabálykönyvének engedelmeskedik, nem pedig a mai tárgyú realista filmelbeszélés útját-módját kutatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8154