KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az asszony is ember

Gervai András

 

Ez az eredetileg a tv-nek készült vígjáték (?) a női egyenjogúság napjainkban divatos, kétségtelenül fontos és aktuális témájával foglalkozik – sajnos bántóan hiteltelenül és elviselhetetlenül unalmasán. Az alaptörténet meglehetősen semmitmondó: színészfeleség – Angelica Domröse alakítja – 15 évi házasság után váratlanul rádöbben, hogy kapcsolata férjével elszürkült, s kitörve a „babaotthon” zártságából, komformista légköréből, állást vállal, sofőr lesz. A szerepek felcserélődnek, most ő hagyja társára a háztartás és a gyereknevelés ezernyi nyűgét, s ő fordul lefekvés után rögtön a fal felé. A befejezés, akárcsak a korábbi „fordulatok” is, erőszakoltnak hat: a hősnőnek a termelésbe tett kirándulása fiaskóval végződik. Mint dolgozó nő sem tudja magát teljes értékű emberként elfogadtatni; elismerést nem a munkájával, csupán csinosságával, női mivoltával szerezhet. Inkább felmond tehát, s vissza akar térni a családi tűzhelyhez.

A tanmese cselekménye vékonyka, dramaturgiai gépezete pedig alig vagy sehogy sem működik. Igazi művészet, ahogy e napjainkban játszódó, úgynevezett mai tárgyú műből az alkotóknak a legfontosabbat, a valóságot sikerült eltüntetniük. A környezetrajz mindvégig élettelen, díszlet csupán, a figurák és dialógusaik pedig papiros-ízűek. Valójában a nő társadalmi helyének, szerepének problematikája legfeljebb annyira izgatta az alkotókat, mint egy szalonvígjáték szerzőiét. Mert lényegében se erről a kérdésről, se másról nincs semmilyen közlendőjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8123