KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Neveletlenek

Karcsai Kulcsár István

 

Az angol irodalom már korábban felfigyelt arra, hogy a világbirodalom marcona és makulátlannak tűnő hadfiai körül talán még sincs minden rendben. Hogy a hatalmas gyarmatok nem lesznek örökkévalóak. A film, a jóval fiatalabb és gyermetegebb művészet sokáig csak mesélt erről a témáról. Hősies, kalandos történeteket, mint A hindu lándzsás, a Balaklava, a Négy toll. Egy nemzedék kamaszkorának nagy moziélményei voltak ezek a filmek. Aztán, ahogyan a világ egyre bonyolultabbá, a filmművészet pedig nagykorúvá vált, már nem lehetett folytatni az ilyenfajta meséket. Tony Richardson például megcsinálta az emberéletet ostobán semmibevevő militaristákról szóló igazi Balaklavát A könnyűlovasság támadásában.

Barry England kortárs angol színműíró az ötvenes években szolgált hazájának egy Távol-Keletre kihelyezett csapattesténél. Nyilván személyes élményei is közrejátszottak abban, hogy 1970-ben írt Neveletlenek című színművében, időben távolabbra helyezve a cselekményt, leleplezze a konzervatív, ósdi morál, a rossz érdekeket védő becsületkódex fonákságait. A színműből, melyet 1972-ben emlékezetes előadásban mutatott be a budapesti Nemzeti Színház, készült Michael Anderson filmje. Némileg elnézőbb ezzel a tiszti világgal szemben, mint a színdarab, de így is elég elgondolkodtató mondanivalót közöl érdekes, feszült cselekményvezetéssel. A színészek pedig remekül érzik, értik és tomácsolják ezt a jellegzetes angol világot.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7320