KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aki mer, az nyer

Peredi Ágnes

 

A mesét mindig szeretjük. Szeretjük elhinni, hogy a jó, mondjuk az ifjú királyfi, ezer veszélyen át is győz. Az pedig cseppet sem baj, hogy a királyfi történetesen favágó brigádvezető a tajgában, és helikopteren közlekedik. Ettől még tökéletes mesehős. Délceg és szőke, ereje rettenthetetlen, s csibészes derűje magával ragadó. Bárkit meggyőz arról, hogy neki minden sikerül, mert mindent mer. Szandálban mászkál a hóban, ki mer állni versenyre a zsonglőr ügyességű kanadai favágókkal, ki mer ugrani a száguldó helikopterből, de ez még mind hagyján!

Meg meri mondani, ha valaki rosszul dolgozik, mer példát mutatni és mer igazat mondani egy lakkozó, demagóg tévéműsorban. Tisztasága, hite és ereje akkora, hogy a ráomló fa megáll a levegőben. Egyszóval vidámak lehetünk.

Valami mégis kedvünket szegi. Nem az, hogy a tempó időnként lelassul, hogy hellyel-közzel dalra fakadnak, amikor a néző enélkül is egész jól ellenne, még az sem, hogy a szereplők kissé szabványszerűek – egy mesében ez mind megbocsátható. Csak hát – kilépve a vetítőteremből kénytelenek vagyunk belegondolni a mese igazsága és a valóság közötti különbségbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6977