KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rossz fiú

Báron György

 

Claude Sautet a nouveau naturel, az új természetesség néven ismertté vált irányzat vezéregyénisége. Ez az iskola – ellentétben a hajdani dicsőséges új hullámmal – tartózkodik a társadalomkritikai programoktól, a politikai gesztusoktól és a meghökkentő filmnyelvi újításoktól. Filmjei egyszerű, köznapi történeteket mesélnek el, melyeknek legfőbb erénye a szereplők közötti kapcsolatok finom, pontos kidolgozottsága. Mindenekelőtt ez teszi rokonszenvünkre érdemessé Sautet új filmjét is, amely érzékeny és szép alkotás, elmarad azonban a rendező nálunk is játszott legjobb filmjeinek a színvonalától (Az élet dolgai, a Vincent, François, Paul és a többiek, az Egyszerű eset).

A cím béli rossz fiú – akit a francia film korán elhunyt nagy csillaga, Patrick Dewaere játszik – amerikai kábítószeres kalandból, s az azért leült börtönbüntetésből Franciaországba hazatérő fiatalember, aki megkísérel ismét megtelepedni, új életet kezdeni. A film ennek az útkeresésnek meleg emberséggel elmondott története. A forgatókönyv – egyik társírója Jean-Paul Török, a magyar származású filmkritikus – mentes mindenfajta akciótól, váratlan fordulattól, a hétköznapi életből kizökkentő eseménytől – vagyis mindazoktól a forgatókönyvi sablonoktól, melyek a kábítószeres fiatalokról szóló filmekben rendre előbukkannak. A rendező pianóban, lassú ritmusban meséli el ezt az „egyszerű esetet” is, akárcsak előző filmjei történetét. Sem a tragikum, sem a komikum nem vonzza: a köznapi élet apró, látszólag semmitmondó pillanatai érdeklik. Erénye a bensőséges atmoszférateremtés, az érzékeny színészi játék, mely a szándékoltan fojtott tempó és az izgalommentes történet ellenére mindvégig leköti figyelmünket.

Sautet egyike a filmművészet gondos, míves kismestereinek, egy olyan időszakban, amikor az ilyesfajta rokonszenves kismesterségnek egyre kisebb az ázsiója a talmi szenzációktól hangos filmpiacon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6355