KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ártatlanság bizonyítása

Farkas Ágnes

 

Aki számára Agatha Christie neve garancia, az gondolkodás nélkül jegyet vált a filmre. A Christie-féle utánozhatatlanul rejtélyes, kicsit ódon, kicsit groteszk atmoszférát hibátlan stílusérzékkel ábrázolja a film, világsztárokkal.

Akinek Donald Sutherland színészi személye sokat jelent, feltétlenül megnézi a filmet és nem is csalódik. Aki azonban valódi krimi-izgalmakra, a szerzőtől megszokott szövevényes és hátborzongató lélektani drámára, fantáziadús fordulatokra, lendületes és következetesen megszerkesztett történetre számít, az nem lesz maradéktalanul elégedett. Ezúttal nem a film a hibás; a mű az, amely nem éri el a rajongók által joggal kedvelt angol krimiklasszikus legjobb alkotásainak színvonalát.

De ha valaki Agatha Christie és Sutherland – vagy akár Faye Dunaway – feltétlen híve, ráadásul Dave Brubeck művészetét is élvezi, talán módja sem igen lesz rá, hogy a történet gyengéit tettenérje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5745