KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sebhelyek

Mátyás Péter

 

Steven Seagal ezúttal öntörvényű, a szabályokat állandóan felrúgó és heves vérmérsékletű zsarut játszik. Célja Detroit városának megtisztítása a bűnözőktől és a korrupt rendőröktől. Nem bízhat senkiben, a bűn egyenruhában parádézik az utcákon. A keményfejű igazságosztó bosszúhadjárata azonban érdektelenné válik a cselekmény sematizmusa és a fordulatok kiszámíthatósága következtében. A rossz fiúk elszántsága és idiotizmusa a Hupikék törpikék gonosz varázslójának színvonalával vetekszik. A fiatal és szép, ámde feladatának ellátására tökéletesen alkalmatlan rendőrfőnöknő alakja pedig még a képregények hitelességével sem rendelkezik. A felületesen megrajzolt karakterek miatt a hangsúlyt inkább a látványos autósüldözések és pirotechnikai tűzijátékok kapják. Az Öld meg Rómeót! stábja most sem bízott semmit a véletlenre. A mai igényeknek megfelelően durvára hangszerelt, csonttörő verekedéseket megfűszerezték még a Hegylakóból ismerős kardvívó párbajjal is. A külsődleges elemek elburjánzásával szemben a humor jelenthetné a kiutat. A főhős részvétele a társadalmi beilleszkedést elősegítő csoportterápián vagy visszaminősítése közlekedési rendőrré a film legsikerültebb részei. Az utóbbi jelenetben a forgalomirányítóként teljes káoszt okozó, de színészi képességeivel még mindig adós maradó Seagal végre adekvát szerepével. Az irónia azonban csak rövid ideig vendégeskedik, gyorsan átadja helyét az értelmetlen erőszaknak és a folyamatosan dübörgő rap zenének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3386