KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Legbelső félelem

Tamás Amaryllis

Őexcellenciáját, a chicagói érseket meggyilkolják, tizenkilenc esztendős menhelyi pártfogoltját gyanúsítják a tett elkövetésével. Megkezdődik az indítékkeresés.

A fegyházban a „hentesfiú”-nak becézett gyanúsított lelkének feltérképezésén pszichiáter-klasszis buzgólkodik, a pengeeszű ügyésznőtől halálbüntetés kiszabatását várja a főügyész. A védőügyvéd az érsek 60 milliós veszteséget termelő befektetései körül kezd szaglászni, s előkerül egy videókazetta is, bizonyítván, hogy az atya pornófilm-készítésben is járatos volt. A chicagói polgármester igyekszik eltüntetni a tekercset, mert kiderülne, hogy az érsek szexuális eltévelyedéséről már érkezett bejelentés hozzá – tizenegy esztendeje.

Mindenki nagyon okosnak hiszi magát, de a legagyafúrtabb a valódi gyilkos. Felismeri, hogy a tudományágak (pszichológia, pszichiátria, büntetőjog) szertehullott sokféleségét mára csak a bíróság technikai szervezete tartja össze. E tudományok legkiválóbb művelői pedig mintha régen elfelejtkeztek volna meghódolni a valóság előtt. A munka előrehaladtával az ügyvéd úr azon kapja magát, hogy feltételezései épp az igazság kiderítésére alkalmatlanok, az ítélet pedig erkölcsi és jogi zsákutca. Csak amikor az ellentmondásos személyiségű gyilkos leleplezi magát a film utolsó pillanataiban, döbben rá, hogy az értelem csak eszköz volt, a gondolkodás csak út az „ész trónfosztásához”. Nem a logika a legfelsőbb fórum.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=319