KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A férfi mögött

Benke Attila

The Wife – svéd–amerikai, 2017. Rendező: Björn Runge. Szereplők: Glenn Close, Jonathan Pryce, Christian Slater. Forgalmazó: Sony. Szinkronizált. 99 perc.

 

„Minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő”. A mondás manapság pejoratív értelmet nyert, különösen a Harvey Weinstein-botrány miatt Hollywood megtisztítását szorgalmazó #MeToo-mozgalom kibontakozása után, mert sokak szerint azt sugallja, hogy az erős nő csak annyiban lehet erős, amennyiben egy férfit támogat. Ezt a problémát több kortárs film is körbejárja, művészfigurákat a cselekmény középpontjába állítva. Tim Burtontől a 2014-es Nagy szemek igaz történetet mesél el egy tehetséges festőnőről, akinek népszerű képeit szélhámos férje sajátjaiként állítja ki, így a férfi aratja le a babérokat. Életrajzi dráma a friss mozipremier, a Colette is, amelynek címszereplőjét kihasználja író férje, és a fiatal nő tollával ékeskedik. Hasonló konfliktus bontakozik ki Björn Runge (Fordulatok, Happy End) legújabb filmjében, A férfi mögöttben, ám Runge főhősnője a Nagy szemek és a Colette főszereplőivel ellentétben nem tudott időben kilépni a szélhámos férj árnyékából.

A férfi mögött a nők érvényesülésének nehézségeiről író Meg Wolitzer 2003-as regénye, a The Wife adaptációja. Joseph Castleman befutott idős író, akinek végre teljesül hű feleségével, Joannal közös álma, és megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Azonban a házaspár örömét beárnyékolja Nathanial, a botrányokra éhes életrajzíró feltűnése, aki kiszagolta, hogy Joseph írásaival valami nincs rendben. Miután Nathanial és Castlemanék fia, David szembesítik Joant azzal, hogy tulajdonképpen a szellemíró nőnek kellene átvennie a Nobel-díjat, az asszonyban eltörik valami, és felébred női büszkesége. Ám lehet, hogy már késő megtenni a logikus lépést, amit évtizedekkel ezelőtt kellett volna meglépnie, amikor a fiatal Joseph először zsarolta meg érzelmileg: vagy megírja helyette sikerregényeit, vagy véget ér a kapcsolatuk.

A férfi mögött úgy indul, akár Ingmar Bergman klasszikusa, A nap vége, és azt hihetjük, hogy egy idős férfi számadásáról fog szólni, aki már megjárta az életet, és elkövetett pár hibát. Björn Runge lassan fedi fel a kínos titkot, ami észrevétlenül erodálja a felszínen boldog kapcsolatot. Sokat sejtet a nyitójelenet, amelyben Joseph a fáradt Joan akarata ellenére mászik rá az asszonyra, hogy önző módon kielégítse magát, nem törődve a nő vágyaival. Persze Joan nem nagyon ellenkezik, de utólag megérti a néző, hogy azért, mert túl sokáig élt az érzelmi zsaroláson és eltemetett, illetve megjátszott érzelmeken alapuló házasságban. Találó ebből a szempontból A férfi mögött díszlete: Castlemanék háza úgy néz ki, mint egy berendezett színpad, ahol minden művi, túldíszített, látványos díszlet, ami csak elfedi a kiábrándító valóságot, és ahonnan szemrebbenés nélkül hazudik a két idős ember a nagyvilág és egymás szemébe. Apropó, színjátszás. A két színészveterán, Glenn Close és Jonathan Pryce remekelnek főszerepeikben, a színésznő Golden Globe-díjat és Oscar-jelölést is kapott alakításáért. Ezért is feltűnően gyengék a flashbackek, amelyekben Björn Runge a nagy öregekhez képest halovány fiatal színészekkel volt kénytelen elmesélni, hogyan alakult ki Joan és Joseph egyoldalú kapcsolata. Ám ezt leszámítva A férfi mögött úgy erős és őszinte feminista film, hogy közben mentes a #MeToo-mozgalom szélsőségeitől és a Colette didaktikusságától. Björn Runge műve csendben, mértéket tartva bontja le a „minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő”-ideológiát, és bár kicsit nehezen izzik fel, de amikor ez megtörténik, akkor Joan tragikus története a stáblistáig odaszegez a képernyőhöz.

Extrák: Beszélgetés a színészekkel, Glenn Close elemzi a filmet, Kérdezz-felelek Glenn Close és Meg Wolitzer közreműködésével, előzetes.

Extrák: Interjúk a színészekkel, és Meg Wolitzer regényíróval, továbbá mozielőzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14054