KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés

Kiazmus és felemásság

Stőhr Lóránt

Filmek a fenomenológia tükrében.

 

A kortárs filmelmélet irányzatai közül végre a filmfenomenológia is elnyerte méltó hazai helyét a filmes szakirodalomban. Gyenge Zsolt a filmelemzés fenomenológiai elméletéről írott doktori értekezését adta ki könyv formájában (Kép, mozgókép, megértés – Egy fenomenológiai filmelemzés elmélete). A jeles kritikus és a MOME oktatója erős elméleti alapozásra épít, saját értelmezői keretet alkot, majd ahogyan az illik, egymástól távol eső művek csoportján teszteli elméletét, így hozza meg olvasója kedvét, hogy maga is a fenomenológia szemüvegén át lássa a filmvilágot.

A szerző az első elméleti fejezetben a fenomenológia egyik legismertebb alakja, Maurice Merleau-Ponty filozófiáját értelmezve annak filmelméleti adaptációját nyújtja. A fenomenológia többi huszadik századi nagyágyúja, Husserl, Heidegger, Sartre nem kap helyet az elmélet ismertetésében és mozgóképes adaptációjában, nem is beszélve a kétezres években rendkívül erős magyar fenomenológiáról. A kiáltó űrre csak részben szolgál magyarázattal a filmfenomenológia történetének, sajátos megközelítésmódjának és alapvető kérdésének értő, kritikus szellemű bemutatása, amelyből elsősorban a Merleau-Ponty iránti különleges vonzalom olvasható ki, feltehetően azért, mert a francia filozófus az érzékszervi tapasztalatok közül kitüntetett szerepet szánt elméletében a látásnak. Gyenge kötetének kettős érdeme, hogy azon túl, hogy széles körben népszerűsíti, a filozófiában nem jártas olvasó számára is segít világosabbá és használhatóbbá tenni az elméletet.

Mire is jó a fenomenológia a filmelmélet és filmkritika kezében? A fenomenológia a testbe vetett emberi lét tapasztalatára épül, s ekként a filmi befogadás pontosabb megértéséhez kiváló segédtudomány. A számos lehetséges testi, érzékszervi alaptapasztalat közül Gyenge Zsolt a láthatóvá tett látó aktussal és a látható térrel foglalkozik, s említi ugyan, de behatóan nem elemzi a látás és hallás által indukált testi tapasztalatot, a különféle érzéki élmények egymással való összefüggéseit. A könyv alapfogalmai a látás, a perspektíva, a nézőpont, a keret és a kiazmus (vagyis „a látó és látott … egymásba fonódása”), amelyeket a szerző film sajátosságainak megfelelően vizsgál. A könyv egyik sarkköve a mozgókép két lényegi vonásának kimutatása, vagyis, hogy a képi ábrázolások közül „a film volt az első, ahol a (képkereten belül) látható tér és az ábrázolt tér nem esett egybe,” valamint az, hogy a film „nem csak a látás aktusát, hanem a látó látásnak való kitettségét, láthatóságát … is állandóan megtapasztalhatóvá teszi”. A kötet egyik legerősebb elméleti megállapítása a „felemásság” fogalmának bevezetése, amely egyszerre érzékelteti a másság tapasztalatát, amit a filmbéli látás kelt, és azt, hogy a néző megőrzi saját tapasztalatát is. A fenomenológiai fejtegetéseit rögtön átélhetővé és alátámasztottá teszi A mama és a kurva és a Mulholland Drive egy-egy részletének finom elemzésével.

Az elmélet próbája a filmben ritkán maga a filmkészítés, inkább a filmelemzés: milyen új szempontokat ad, hogyan bővíti egy-egy alkotás megértését az adott elmélet? Gyenge Zsolt a fenomenológia filmelemzésben való alkalmazhatóságát két életművön és a kortárs videóművészeten keresztül meggyőzően teszteli. A három fejezetből kiemelkedik Abbas Kiarostami rendezéseinek elemzése, amelyben Gyenge kitűnően játékba hozta a könyvben előzőleg vizsgált filmfenomenológiai problémákat. A második elemző fejezetet Roy Andersson munkásságának szánta a szerző, és meggyőzően érvelt amellett, hogyan bontja le a voyeur hatalmi pozícióját a „felemás” nézői tapasztalat tudatosítása. A svéd rendezőről szóló fejezet mégis töredékesnek tűnik, mert Dicsőség világa című rövidfilmjét követő két nagyjátékfilm elemzésének kevés teret szentel, legújabb nagyjátékfilmjéről (Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről) pedig érthetetlen módon nem is tud a szöveg. A harmadik, videóművészetről szóló fejezetben történetileg kiterjeszti a mozgóképek fenomenológiai vizsgálatát és meggyőzően elemzi a kontextus jelentőségét a galériák világában futó videóművek esetében.

Gyenge Zsolt könyve az elmélettel magabiztosan dolgozó, élvezetes olvasmány, amelynek megjelenése nyomán okkal reménykedhetünk, hogy követőkre lel, gazdagodik és kiterjed – akár magyar filmekre is – a hazai filmfenomenológia elemzői gyakorlata.

 

L’Harmattan Kiadó, 2017.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13575