KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vén rókák

Kovács Kata

Going in Style – amerikai, 2017. Rendezte: Zach Braff. Írta: Edward Cannon történetéből Theodore Melfi. Kép: Rodney Charters. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Morgan Freeman (Willie), Michael Caine (Joe), Alan Arkin (Albert), Joey King (Brooklyn). Gyártó: MGM, New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

Az 1979-es Öreg rókák, nem vén rókák remake-je, elődjéhez hasonlóan, kísérlet a heist műfaji dekonstrukciójára, ám míg a korábbi film a bankrablást csupán kiindulópontnak használta, a mostani verzió a teljes játékidőt a tökéletes bűntény előkészítésének és elkövetésének szenteli. Adott három nyugdíjas korú barát, akiket idős napjaikra jól kizsákmányol és átver mindenki: egykori munkahelyük, a nyugdíjalapjuk és a bankjuk, úgyhogy nagyon úgy fest, hogy becsületesen leélt és végigdolgozott élet ide vagy oda, utolsó éveikre a szegénysorra jutnak. Így kezdik el kitervelni életük első és egyben utolsó bűntettét. Nagyjából az alapfelállás, az „öregek bevetésen” és a kisember-tematika, valamint egy központi gyerek-motívum maradt meg a melankolikus, a mainstreamtől jóval távolabb eső eredeti filmből – melyben ráadásul nem sokkal a bűntett után a három barát közül kettő meghal, a harmadik pedig önként börtönbe vonul – , a Vén rókák ugyanis csupa komédia, némi önreflektív kikacsintással, nyugdíjas-burleszkkel és egy, már-már túlságosan is habos happy enddel. Zach Braff színész-rendező (A régi környék, Bárcsak itt lennék) harmadik nagyjátékfilmje klasszikus mesterember-munka, melyben az Oscar-birtokos vezető színészek ragyognak igazán.  A vén rókák (Morgan Freeman, Michael Caine, Alan Arkin) és a hozzájuk csapott, parádés mellékszereplő-gárda (Christopher Lloyd, Ann-Margret) a vérprofik meggyőző lazaságával fosztogatják a heist kincsestárát, és közben még olyan közhelyeket is arcátlan könnyedséggel adnak be nekünk, mint hogy a jó bankrabló egyetlen ismérve a rafináltság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13197