KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harley Davidson és a Marlboro Man

Hegyi Gyula

A „szelíd motorosok” már túl vannak az első fiatalságukon, lázas álmaikat régen kimarta belőlük a szesz, az országúti élet, a rideg és magányos férfisors. A rock-kávéházban inkább csak rutinból püfölik egymást, a régi nőjük másnak lett a felesége, csak a motor és a száguldás a régi: de ezt is átlengi már a mások családi élete iránti szomorkás nosztalgia. Ám mielőtt végleg elbúcsúznának a vad évektől, váratlanul fiatal, hidegvérű, elszánt és jólöltözött profi bűnözőkkel kerülnek szembe. A yuppie-gengszterek szánakozással vegyes lenézéssel irtják a szedett-vedett rockerbandát, amit a „szelíd motorosok” – bizonyos Harley Davidson és Marlboro Man nevezetű öregfiúk – felettébb rossz néven vesznek. Ezért a nyugdíjbavonulás helyett harcba szállnak az ifjú profikkal, és látványos verekedések meg kisebb háborúhoz elegendő lövöldözések során utolsó szálig elpusztítják őket. Aztán irány újra az országút, míg a reuma le nem dönti őket a motorról.

A Harley Davidsonnak a bunyó, a látványos akció a lényege, ettől remélhető kasszasiker, a férfias ökölharcot és a találékony sorozatgyilkosságokat azért némi humor is átszövi. Azoknak pedig, akiknek mindez kevés, ott egy régi, legendás filmsiker homályos emléke. Aki a Szelíd motorosokra emlékszik, még az maga is régi motoros: így feltehetően rokonszenvvel figyeli, ahogy kortársai és ifjúkora eszményei még egyszer – félő, utoljára –, elbánnak a Szelíd motorosok bemutatója táján született nemzedékkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=130