KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó éjszaka Párizsban

Margitházi Beja


Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu. Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf). Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.



Kezdetnek Beethoven 7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II. világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál (La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája szolgáltatta az alapot.

Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború amolyan buisness as usual – Hotel de Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.

A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan pas de deux jutalomjáték a két rangidős színész Niels Arestrup és André Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről), patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek) leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs megmenekülését.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11745