KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fair Game

Tüske Zsuzsanna

Fair Game – amerikai, 2010. Rendezte: Doug Liman. Írta: Jez Butterworth és John-Henry Butterworth. Kép:Doug Liman. Zene: John Powell. Szereplők: Naomi Watts (Valerie), Sean Penn (Wilson), Ty Burrell (Fred), Sam Shepard (Sam), Noah Emmerich (Johnson). Gyártó: River Road Entertainment / Participant Media. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 118 perc.

A rendezőként és operatőrként is tevékenykedő Doug Liman már több munkájával is

helyet biztosított magának a sokoldalú tehetségek számára fenntartott első sorban. Liman a briliáns humorban vagy a sodró lendületű akcióban bővelkedő jeleneteket saját zsánerükön belül is mesterien kezeli (Bárbarátok, Bourne-rejtély), de a két műfaj közös nevezője sem okoz gondot számára (Nyomás, Mr és Mrs. Smith). Legutóbbi alkotása a politikai közeg, a titkosszolgálati háttér, a hatalom nyomásától és a kötelességtudattól megtépázott házasság, valamint az ellehetetlenítés motívumán keresztül pontosan illeszkedik a rendező utóbbi években készült munkáihoz, még azzal együtt is, hogy ezúttal két létező személy memoárjából készült, igaz történetet visz vászonra.

A Fair Game a CIA tömegpusztító fegyverek felkutatására szakosodott részlege egykori tagjának, Valerie Plame-nek megtörtént esetét meséli el: bemutatja, hogyan kerül szembe az ügynök a mindenható amerikai kormánnyal, miután saját férje, Paul Wilson egy tényfeltáró cikkben beszámol a Bush-kormány által indított iraki támadás megalapozatlanságáról.

Az igazság keresésére a hatalom a nő pozíciójának felfedésével válaszolt, ami nem csak törvényszegést jelentett, de egy egész család biztonságát, valamint két ember házasságát is veszélybe sodorta. Bár a szemszög tekintetében két egymástól eltérő alkotásról van szó, a Fair Game – a történeti hűséghez jóval inkább ragaszkodó – párfilmjévé válik az azonos témából kiinduló, 2008-as Láncra vert igazságnak, amelynek átrajzolt verziójához képest a konfliktusforrást jelentő figura ezúttal főhőssé lép elő.

Liman legújabb filmje ugyan nélkülözi a védjegyként tekinthető, látványos akciójeleneteket, ugyanakkor Sean Penn és Naomi Watts immár harmadik dráma-randevúja (21 gramm, A Richard Nixon-merénylet) a maga csöndes komolyságával sem lett kevésbé feszes, mint egy ügyesen komponált, talajvesztett hőssel dolgozó, izgalmas kémtörténet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10711