KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Élek és szeretek

Kolozsi László

Yo tambien – spanyol, 2009. Rendezte és írta: Álvaro Pastor, Antonio Naharro. Kép: Alfonso Postigo. Zene: Guille Milkyway. Szereplők: Pablo Pineda (Daniel), Lola Duenas (Laura), Isabel García Lorca (M Ángeles), Antonio Naharro (Santi). Gyártó: Alicia Produce / Promico Imagen. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 103 perc.

 

Egy barátnőm egyszer azt találta mondani, rövid spanyol körútja útja után, hogy Barcelonában sokkal több a rokkant kocsis, mint hazánkban. Nem, mondtam, bizonyára nem több, csak a katalán fogyatékkal élők ki tudnak menni az utcára, tudják használni a tömegközlekedést, nincsenek kizárva a hivatalokból, a szórakozási lehetőségekből. Spanyolország e tekintetben is élhetőbb hely. Ezt a tételt ékesen bizonyítja az Élek és szeretek című romantikus komédia, amelynek főhőse egy Down-kóros férfi, Dániel. Már az álmélkodásra adhat okot, hogy hősünk dolgozik, annak ellenére, hogy kihívás neki egy másológép kezelése, ráadásul nem részmunkaidőben foglalkoztatják. Élete, az itteni viszonyokat ismerve, felkavaróan teljes. Táncolni jár. Úszni. Előadásokat tart. Az irodában ismeri meg – az akkor még szőke – Laurát. Történetük kissé sablonos, egyszerű szerelmi történet. És ez így is van rendjén. Nem kérdés, hogy joga van-e

Down-kórosnak a szerelemhez. Nem kérdés, hogy élhet-e teljes értékű életet. A film két szerelmes szereplőjének egymáshoz közeledése hasonló minden szerelmes egymás közeledéséhez. Közhelyekkel fejezik ki, mit éreznek egymás iránt. Szerelmi vallomásaik ugyanúgy akadoznak, mint bárki másé is. Ahogy Laura nem kezeli másnak Dánielt, nem kezelik másnak Dánielt a film alkotói sem.

Egyszerű és megható szerelmi történet az Élek és szeretek, amiben, mint azt sejteni is lehet, nem Dániel az áldozat. Nem ő az, akinek feldolgozhatatlan múltja a szerelem útjába áll; akinek az emberi kapcsolatokba vetett bizalma megrendült. Laura alakítója, Lola Duenas a film harmadik felvonását szinte végigsírja. Sírása őszinte, nyíltsága megrendítő: a toleranciát dicsőítő számos spanyol film alig valamelyikében találni ilyen emberi, ilyen angyalian közvetlen, szerethető szereplőt. A Dánielt alakító Pablo Pineda, félresöpör minden előítéletet. Ennek a nagyszerű színésznőnek (Volver), a mai európai film egyik legnagyobb alakjának méltó partnere. Nem Down-kóros, hanem egy ember, aki történetesen Down-kóros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10264