KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vágyak szigete

Baski Sándor

Fantasy Island – amerikai, 2020. Rendezte: Jeff Wadlow. Írta: Jillian Jacobs és Christopher Roach. Kép: Toby Oliver. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Michael Pena (Roarke), Maggie Q (Gwen), Lucy Hale (Melanie), Austin Stowell (Patrick), Jimmy O. Yang (Brax), Ryan Hansen (Weaver), Michael Rooker (Damon). Gyártó: Blumhouse Production / Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 109 perc.

 

A gyártó a kreatív horrorokra és thrillerekre (Széttörve; Tűnj el!; Boldog halálnapot) specializálódott Blumhouse stúdió, az alapanyag a 70-es és 80-as évek egyik legnagyobb sorozatsikere. A címbéli szigeten zajló eseményeknél is nagyobb rejtély, hogy az erősen limitált (mindössze hétmilliós) büdzsé és a high concept történet találkozásából ezúttal miért nem született izgalmas és friss műfaji gyakorlat.

Az egyik lehetséges magyarázat a sorozateredeti világos alaphelyzetének felesleges túlbonyolítása. Míg az 1977-ben indult, 154 epizódot megért Fantasy Island főszereplője, Mr. Roarke a valóság talaján maradva, kézműves eszközökkel keltette életre a csendes-óceáni szigetre érkező vendégek (rém)álmait, addig az új verzió beemeli a természetfelettit is a film világába. Jeff Wadlow rendezésében a sziget – a Solaris bolygójához vagy A gömb idegen entitásához hasonlóan –, szó szerint megjeleníti a tudatalattiba száműzött traumákat. A különbség látszólag elhanyagolható, hiszen a régi és a felújított változat tanulsága is az, hogy a vágyfantáziákkal nem lehet a múltat újraírni, de Wadlow és írótársai képtelenek az önkontrollra – első közös munkájuk, a Felelsz vagy mersz hasonlóan zavaros produkció volt. Miután a realitás szabályai nem kötik őket, a film világába beemelik a Lost misztikumát, a Westworld rejtélydramaturgiáját, és – többek közt – a zombihorrorok esztétikáját, miközben a hangvétel hol melodrámai, hol az infantilis havervígjátékok humorát idézi.

A vágyak szigetét az teszi különösen megterhelő élményé, hogy már a legelején világossá válik: a készítőknek se átgondolt koncepciójuk nincs, se elég tehetségük ahhoz, hogy összehangolják az eltérő műfaji elemeket. A remake jóvoltából ugyanakkor végre választ kapunk arra a kérdésre, hogy milyen lehet az a film, amelynek a főszerepét még Nicolas Cage is visszadobta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14513