KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A fehér grófnő

Pápai Zsolt

The White Countess – amerikai, 2005. Rendezte: James Ivory. Szereplők: Natasha Richardson, Ralph Fiennes, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: GHE. 131 perc.

 

A brit film doyenje, James Ivory életműve a kevéssé eredeti, mégis minőségi filmek gyűjteménye: mívesen kivitelezett munkák ezek, tűpontos színészi jelenléttel, csodás miliőépítéssel és pazar díszletekkel dolgozó produkciók, melyek tehát minden felszíni elemükben ragyogóak, csak éppen – talán a Howards End és a Napok romjai kivételével – jobbára nélkülözik az igazi mélységet. Díszes melodrámák, melyekből éppen a dráma hiányzik, ezért lett Ivory neve mára a színvonalas szépelgés szinonimája.

A másfél évtizede készült A fehér grófnő sem árnyalja a direktorról kialakult képet. A harmincas évek derekán, a japán invázió előestéjén, Sanghajban játszódó film az emigráns orosz arisztokrata hölgy, Szófia (Natasha Richardson) és a kislányát és szeme világát egy merényletben vesztő diplomata, Todd Jackson (Ralph Fiennes) kapcsolatát mutatja be. A két eltérő világból érkezett figura viszonyának vizsgálata sokat ígér, de valahogy mégsincs a történetnek tétje: a hősök traumái alig érintik meg a nézőt, érzelmeik átélhetetlenek, és amikor végre születik egy igazán nagy drámai potenciállal kecsegtető pillanat, a rendező azt is kiaknázatlanul hagyja. (Szófia Hongkongba költözne családjával, de nincs pénze az utazásra, ezért az őt imádó Toddtól kér kölcsön, aki annak ellenére ad neki, hogy tudja, a nő itt fogja hagyni őt. Az egész film felépíthető lett volna erre a dramaturgiai szempontból sok kifutást engedő szituációra, ám Ivory nem él a lehetőséggel: néhány percet szentel a helyzet elemzésének).

A (film)idő ólomlábakon jár, számos jelenet és dialógus egész egyszerűen feleslegesnek tűnik, a cselekmény fordulatai alig okoznak meglepetést. Izgalmakat csak Christopher Doyle operatőr szállít, aki valóban remek munkát végez, okosan eltorzítva gyakran onirikussá alakítja a képet, néha pedig olyan finoman svenkel, hogy szinte simogatja a színészeit a kamerájával.

Extrák: Audiokommentár a rendező és Natasha Richardson közreműködésével, két werkfilm, tisztelgés Ivory munkatársa, a 2005-be elhunyt Ismail Merchant előtt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14015