KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lucy

Andorka György

Lucy – amerikai-francia, 2014. Rendezte és írta: Luc Besson. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Scarlett Johansson (Lucy), Morgan Freeman (Norman), Amr Waked (Pierre), Johan Philip Asbaek (Richard), Choi Min-sik (Kang). Gyártó: Canal+ / Ciné+ / EuropaCorp. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 90 perc.

 

Félő, hogy az emberi szürkeállomány 10%-os kihasználtságról szóló mítosz számonkérése a felütésben Luc Besson új moziponyvája kapcsán nagyjából annyira tűnhet cool gesztusnak, mint Carl Sagan az X-akták néphülyítését ostorozó megjegyzései, a kevésbé informált olvasók kedvéért elöljáróban mégis szögezzük le: a fenti elképzelés nem több, mint félreértések sorozatában gyökerező – már csak a természetes szelekció vastörvényével is logikailag ellentétes – városi legenda. A fikció világában persze légből kapott premisszákra is egészen csinos várakat lehet építeni, és noha az agy nem éppen úgy működik, mint a „rootolható” okostelefon, a rendező dicséretére legyen mondva, dramaturgiailag remekül vezetett, feszes és profi mestermunkát húz fel erre a macguffinra. A rosszkor, rossz helyen lévő csitri speciális droggal kitágított elméjű szuperhőssé válik, hullahegyek kíséretében; in medias res nekilóduló, színtiszta exploitation a Crank-filmek nyomdokain. Mindezzel semmi probléma nincsen, időnként jól esik, ha Johannson közelképekkel fetisizált idomai előhozzák a belvárosi értelmiségiből a neandervölgyit, a Dies irae taktusaival aláfestett vérontás a galamblelkekből a Mechanikus narancs Alexét, az olcsó CGI-gimmickek és a big beat zenével támogatott párizsi autós üldözés csillagászati kliséje pedig a túl sokat látott esztétából némi elnéző somolygást.

A nő körülrajongott fesztiválkedvence és a Transzcendens komótos, régi iskolás sci-fije után az alászálló kultúrjavak logikája szerint immáron a szofisztikált filmkedvelők illetve Kurzweil-hívő geekek szűkebb körén kívül is fogyasztható variáció került az étlapra a korszellemet fémjelző transzhumanizmus/szingularitás témában. A plázaközönség minden bizonnyal kajálni fogja, de az aggodalmas jövőképek után az előző csoportok számára is felüdülés lehet a címében etiópiai ősanyánkra utaló Lucy: megnyugtató a tudat, hogy történjék bármi, Besson filmes univerzumában minden dolognak mértéke a popcornt zörgető majomember marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11765