KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Peter Strickland: Berberian Sound Studio

Szemtanú nélkül

Kovács Marcell

Kegyetlen szatírájában Peter Strickland a véres erőszak látványa iránti vonzódásunkat gúnyolja ki.

Lamberto Bava filmes családba született, ifjúságát az olasz horrorfilm aranykorának díszletei között töltötte. Rendezői karrierjéhez először édesapja, Mario Bava, majd Dario Argento asszisztenseként szerzett muníciót. Második saját rendezése a Penge a sötétben az általa oly jól ismert filmes közegben játszódott, és az erőszakos olasz thriller, a hetvenes években divatos giallo műfaja előtt tisztelgett – a műfaj előtt, amelynek apja a megteremtője, Argento pedig leghíresebb képviselője volt.

Egy horrorfilmen dolgozó zeneszerző a film főhőse, akinek környezetében baljós események történnek. Először a fejében kavargó filmjeleneteknek tulajdonítja a sötét gondolatokat, de idővel egyre több bizonyíték utal arra, hogy az elegáns lakópark egy sorozatgyilkos vadászterülete. A Penge a sötétben a giallo szabályinak megfelelően kitűntetett szerepet szán a hangoknak. A De Angelis fivérek kiadós kísérőzenéjében a Goblin okkult klasszicizmusa keveredik a nyolcvanas évek rideg szintetizátor-lüktetésével és a túlfűtött mediterrán érzelmességgel. A zeneszerző ül a zongoránál, a szalagos magnó orsói forognak, és közben a szomszédban a gyilkos tapétavágóval szabdalja a nyaki ütőereket.

Ennél is többször látni forgó orsókat a Varga Katalin balladáját jegyző Peter Strickland új filmjében. A Berberian Sound Studio is a hangok filmje, megemlékezés az analóg hangosfilm mára történelemmé lett korszakáról. Egy angol hangmérnökről szól, aki a hetvenes évek Olaszországában egy horrorfilm utómunkálatait végzi. Az ügyefogyott főhős idegei nehezen bírják az idegen környezetet, a szokatlan munkakörülményeket, és mindenekelőtt a készülő film embertelen brutalitását. Az egyébként dokumentumfilmeken és gyerekműsorokon dolgozó hangmérnök abban a hitben érkezett Olaszországba, hogy egy lovaglásról szóló film hangsávját kell elkészítenie, csak a helyszínen derült ki számára, hogy a filmben, amelyre szerződött, egy lovasiskola növendékeit az inkvizíció által felkoncolt boszorkányok bosszúra éhes szelleme üldözi. Az anyjával élő, magának való hangmérnök az álságos mosolyú, erőszakos, szexista rendező és a pozíciójával visszaélő, zsarnokoskodó producer elől a munkába menekül. Halállal kel, halállal fekszik, lassacskán kezd becsavarodni, miközben egyre inkább elmosódik a határ a film rémségei és a valóság között.

A Penge a sötétben inverzét látjuk. Lamberto Bava filmje olcsó erőszakfilm, viszont árnyalt képet fest a filmes közegről, amelyben játszódik. A készülő horrorfilmből nem sokat látunk, de a rokonszenves rendezőnő (!) elmondása alapján inkább lélektani dráma lesz, mint kegyetlen vérfürdő. A Berberian Sound Studióban viszont a lélektani drámához egy brutálisan kegyetlen horrorfilm utómunkálatai adják a hátteret, csupa taszító, korlátolt figurával.

Strickland kegyetlen szatírájában az erőszak látványa iránti vonzódásunkat és az ezzel visszaélő filmes magatartást gúnyolja ki. Nem mutat erőszakot, elkerüli azt a csapdát, amibe például az úgynevezett háborúellenes háborús filmek alkotói rendre beleesnek. A készülő műből egyedül a korabeli boszorkányos horrorfilmek hangulatát tökéletesen visszaadó retró-főcímet látjuk. Az erőszakos jelenetek közben a kamera a hangmérnököt és segédeit mutatja, amint lázas igyekezettel keresik az iszonytató halálnemhez passzoló hangot. A toronyszobából kizuhanó test becsapódását a padlón szétloccsanó tökkel utánozzák, ha felnyársalnak egy boszorkányt, káposztát döfködnek konyhakéssel, ha a haját tépik ki, retekcsomóról szaggatják a leveleket. Egy nagyobb zöldséges raktárkészletét áldozzák fel a filmművészet oltárán.

A film főtémáját, a kafkai örvényben fuldokló főhős drámáját közben elhomályosítja a szatíra,

ami annyira hatásos, hogy nem áll meg a filmes erőszak misztériumának szétzúzásánál, de megtépázza a nagybetűs moziét is. Tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni azon, hogy a balfék hangmérnök története elsikkad, és a szürreális befejezés teljes egészében a nézőre hárítja sorsának megfejtését. Mintha Stricklandben a vitriol erősebb lett volna a hőse iránti empátiánál. Márpedig ha van miért bírálni az erőszakfilmek kismestereit, az éppen az együttérzés hiánya.

Berberian Sound Studio – brit-olasz, 2012. Rendezte és írta: Peter Strickland. Kép: Nicholas Knowland. Szereplők: Toby Jones (Gilderoy), Tonia Sotiropoulou (Elena), Susanna Cappellaro (Veronica), Cosimo Fusco (Francesco). Gyártó: Illuminatons Films / Warp X. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11201