KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Chris Marker

Chris Marker (1921-2012)

Utópia-macskák [RÉSZLET]

Bikácsy Gergely

Chris Marker a francia újhullám legizgalmasabb dokumentaristája volt volt, újrafogalmazta a valóság és a szociofilmes viszonyát.

... Chris Marker olyan sikeresen rejtőzött, hogy sejtett jelentőségén kívül alig tudott róla a nagyközönség. A filmalkotók alkotója maradt hosszú pályáján, a beavatottak mestere. Ellentmondások éltették. Nem ezen a néven született, és nem ott, ahol később lexikonokba jegyezték. Nevét vagy az Ellenállás illegalitásában kapta, vagy Nick Carter ponyvahőséből kreálta, döntse el az utókor. Nagypolgári származású, és harcos baloldali, „elkötelezett” művész és besorolhatatlan különutas. …

Kilencvenegyedik születésnapján halt meg, bár talán nem biztos, sokak szerint utolsó gesztusként szép kerekre javította a dátumot. Szinte pontosan egyidős Alain Resnais-vel, és huszonkét évesen a háború után együtt indulnak a párizsi balpart értelmiségi televényében: mindketten sokáig műfajtalanok: rajz, illusztráció, vers, regény, fotó, főleg fotó – innen korai munkakapcsolatuk a fiatalon már profi fotós Agnès Vardával, aki persze készített róla sokkal később portréfilmet. Marker és Resnais hamar közös filmet rendez, ez máig iskolapélda. A szobrok is meghalnak érezhetően Resnais nem sokkal későbbi, mára klasszikus műveinek előfutára, különösen a Nemzeti Könyvtárban felhalmozott kollektív emlékezetet kivetítő Toute la mémoire du monde (A világ minden emléke? A világ emlékezete?) merít e közös film távlatos horizontjából.

 

Chris Marker inkább volt saját társutasa, mint a baloldali eszméké. Elég hamar észrevette a gyakorlat és az eszmék kölcsönös elárulását. Csak a mozimacskákban nem csalódott, a falfirkákba, a posztereikben, a japán macskaboltokéiban sem, de főleg, ha ő maga kreálta őket. A Louvre egyiptomi macskaszobrainak ellopására tervet dolgozott ki (filmtervet.) Az etnográfiai film mesterei közé úgy lopakodott, hogy egyáltalán nem akart etnográfus lenni, a történelem és politika érdekelte, Bissau-Guinea és Kuba baloldali fordulata vonzotta e tájakra, nagyon érdekelte a század egyik legnagyobb hatású példaképe/diktátora, Fidel Castro, de még inkább a gyarmatosított és „gyarmatosítás utáni” népek emberei. Afrika és Latin-Amerika politikai felfedezése ellesett arcokkal és gesztusokkal. Arcok és arcok. Remény, vakhit, lelkesedés. A dokumentumfilm Vertov óta legnagyszerűbb közelképeinek örök antológiáját teremtette meg. Nem idegenkedett a televíziók kínálta politikus-arcoktól sem, képeit onnan szakította ki, ahonnan kedve tartotta. Vörös az ég alja (Le fond de l'air est rouge) a baloldali eszmék vereségét elemzi a jobboldali és baloldali gyakorlat mozsarában történő szétveretését. Allende beszél és Castro szónokol (utóbbi meggyőző erővel helyesli a prágai bevonulást), tankok Santiago Chilében és Prága utcáin. Itt a tankok, de hol a baloldal? „Erőtlen kezek” - majd a második rész címe: „Levágott kezek” - ezt felesleges kommentálni…

 

[…]


[A teljes cikk februártól lesz online elérhető, addig csak a lapban olvasható. Egy szám ára csak 490 Ft!

Éves előfizetéssel még olcsóbb, számonként csak 395 forint.

A nyomtatott Filmvilág digitális változatban is előfizethető (havonta 390 forintért) a dimag.hu honlapon]


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11111