KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az éjszaka országai

Alföldi Nóra

Bloodworth – Provinces of Night – amerikai, 2010. Rendezte: Shane Dax Taylor. Szereplők: Kris Kristofferson, Val Kilmer, Reece Thompson. Forgalmazó: InterCom. 105 perc

A dicsõ westernmûfaj ezredfordulós újragondolásával az amerikai préri agglomerációja is megváltozott. Alkalmanként szerzõi ambíciókat dédelgetõ mûvészek telepednek le a pusztába és koszoskörmû, magányos suhancok családi melodrámáival nyilatkoztatják ki hitvallásukat.

Shane Dax Taylor, a zöldfülûnek számító direktor William Gay regényének adaptációjával még ennél is szerényebb ambíciókat dédelget. Filmje ugyanis elsõ blikkre az átlag déli gótikához képest feltûnõen kerüli az öblös naivitást és a bugyogó történetvezetést, szárazkás, de nem szikár, buta, de nem ostoba, hatásvadász, de mégsem giccses, mentségére legyen mondva, hogy ezek a fogások híven tükrözik a címszereplõ család tagjainak mentális állapotát. A Bloodworth klán feje egy olyan countryzenész, aki negyven évvel azután, hogy elhagyta családját, minden teatralitás nélkül hazatér Tennessee-be, három felnõtt, ötvenes éveit taposó fia pedig olyannyira gyermeteg lelkületû, hogy saját érzelmi nyomorékságukról sem képesek tudomást venni, így válnak egytõl-egyig szeretetéhes, ártalmatlan gyilkosokká. A jobb sorsra érdemes balfékek egyetlen reménysugara az unoka, aki nemhogy fogékony és tehetséges, de még a munka se büdös számára, sõt az alkoholt és a drogokat is megveti.

A rendezõ az ambivalenciákat finom, de alkalmanként mégis hivalkodó paradoxonokkal kövezi ki, a jellegtelen plánokat hol ikonikus (Val Kilmer, Hilary Duff), hol végtelenül jellegtelen színészekkel tölti meg. Kris Kristofferson szerepeltetése lecsúszott, alkoholista countryzenészként merész asszociációkra csábít. A komor tónust Taylor állandóan üde napsütésben fürdõ képekkel és kétszínûségben harsányan pompázó karakterekkel enyhíti. Rettenetes dolgok történnek, a múlt sötét titkai viszont szappanoperák ártalmatlanságát idézõ flashbackekben tûnnek fel. Az abszurditással határos, ahogy Taylor kerüli az abszurd helyzeteket, ám ebben rejlik a déli gótika titka: odalenn máshogy mérik a humort és az életet.

Extrák: audiokommentár a rendezõvel és W. Earl Brown színésszel; kimaradt jelenetek; werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10773