KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Föld inváziója – Csata: Los Angeles

Varró Attila

Battle Los Angeles – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Christopher Bertolini. Kép: Lukas Etlin. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Aaron Eckhart (Nantz), Ramon Rodriguez (Martinez), Michelle Rodriguez (Santos), Cory Hardrict (Lockett). Gyártó: Columbia Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 116 perc.

Miután a 2008-as Cloverfield-del – jócskán lemaradva az élőhalottak után – az űrből támadó csápos (óriás)szörnyek is rátaláltak a digikamerás dokurealizmus fegyvertárára, csupán idő kérdése volt, mikor találkozik össze az újfajta inváziós film a friss zsánertechnika másik kedvencét jelentő háborús filmmel. A joggal várt frigyet a District 9 és a Bombák földjén között végül a Csata: Los Angeles hozta el, ami az előbbivel nem csupán műfajában és dél-afrikai rendezőjében (Jonathan Liebesman), de a felvételeihez használt Red kamerában is osztozik: mintha csak a Transformers-széria alkotói a harmadik fejezethez a Mission Impossible-mozitrilógia fazonigazításos példáját követték volna.

Nem mintha Liebesman filmje a Los Angelesre támadó, gyilkos tűzerejű robotgúnyába bújt űrlények ellen harcoló tengerészgyalogos csapat földközeli megpróbáltatásairól a technikai kivitelezésen túl bármivel hozzájárulna a műfaj újradefiniálásához. Rutinos patrióta mozi pereg szűk két órában, rendíthetetlen (ám szívtájon sebezhető) hősökkel, kellő számú önfeláldozással és sok heroikus háttérzenével, amelyet azonban az imbolygó kézikamera és a törmelékszagú képek igen intenzív híradófilmes élménnyel ruháznak fel – ennek legszebb példájaként elég összehasonlítani a középtájra időzítet felüljárós akciócsúcspontot a Transformers steril, feszültségmentesített autópályás tűzharcával. Liebesman katonái fokozatosan viszik be a közönséget a világok háborújának poklába, előbb csak kamerák által homályosan, majd szemtől szembe az égi küldöttekkel, a kellő azonosulás megteremtése után pedig egy percre sem engedik el a néző kezét. Így aztán ha nem is szolgál a Csata: Los Angeles olyan mélyértelmű párhuzamokkal, mint a District 9 vagy olyan katartikus érzelmi élménnyel, mint a kiváló Monsters, drámai intenzitása vitathatatlan – és ezzel máris többet kínál annál, amit a Skyline, a High Plains Invaders vagy akár a Michael Bay-féle Autobotok takaros CGI-figurái nyújtanak a monitorokra tapadt földlakóknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10608