KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Oké, spanyolok

Bende Monika

 

És jönnek az öntudatos, bájos Brusten özvegyek, a Brusten & Brustent zengi Beethoven és Schiller örömódája, a Brusten fiúk a cég saját halottai. Mire a történet végeit ér, kiderül, hogy nem is olyan rossz film az Oké, spanyolok! („Új spanyolok” az eredeti cím, a Franco utáni modernizálódás, a nyugat-európai módit követő új életforma kétséges gyönyöreire célozva.)

Kezdetben vala egy kis biztosítótársaság, a maga manufakturális eszközeivel, komótos tempójával, de temperamentumos alkalmazottaival. Aztán bekebelezi őket a Brusten & Brusten, az amerikai szupercsoda. S miközben a „nagy fehér atya” a civilizáció minden kellékével ellátja a „barbár” spanyolokat, a galamblelkű amatőrökből rámenős és fegyelmezett profikat faragnak. Békésen átsegítik őket a kezdetleges kapitalizmusból a monopolkapitalizmusba; a fusizó-kényelmes-hobbys létből a könyörtelen hajszába, és tovább… jobblétre.

Nem is olyan rossz film; készítőinek futja eredeti ötletekre (kellemes meglepetés a hagyományos vígjátéki indítás után), tehetséges színészekre (José Sacristán a Pantaleón és a hölgyvendégekben is láthatjuk), tempós fotografálásra. Az igazán jótól „mindössze” az választja el, hogy a film mindvégig annyi marad, amennyi a történet maga. Márpedig a világ minden valamire való filmje többről szól, mint amennyit elmesél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7985