KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kölcsönkért gyufa

Gáti Péter

 

Közismert az a régi történet, hogy valaki lemegy a trafikba egy doboz gyufáért, és két hét múlva messzeföldről ad hírt magáról. Vígjátéki alaphelyzet kétségtelenül. Némileg hasonló szituációval indul a most látható – Maiju Lassila magyarul is olvasható, hasonló című regénye alapján készült – szovjet-finn koprodukciós film is. Egy vidéki tanyán az asszony gyufáért a szomszédba küldi álmatag és lustálkodó urát. Ez a komissió végeláthatatlan kalandok apropója lesz. Hősünk falubeli komájával együtt – kissé bepálinkázva – a közeli városban köt ki. Tévedések és félreértések sorozata követi egymást: otthon előbb azt hiszik róluk, hogy kivándoroltak, majd, hogy vízbe fúltak. Közben az „özvegyen” maradt feleség, aki nem Pénelopé természetű, új gazda után néz. Végül, a vígjáték szabályai szerint minden megoldódik, és gyufa is kerül a tűzgyújtáshoz.

A történet gyorsvonati sebességgel halad a már jóelőre kijelölt vágányokon. Minden epizód, csetlés-botlás kalamajkát okoz, s talán még végignevetni sincs időnk egy-egy részletet. Sajnos, e gegek és a poénok is igen ismertek: mintha a Stan és Pan mozik, vagy az amerikai burleszkfilmek ikertestvérét látnánk. Visszaköszönnek az ötletek, gyakran az ebben a műfajban szokásos és kötelező habostorta-csaták színvonalán.

A népmesei ihletésű történet néhol felbukkanó fanyar humora egy jó film elszalasztott lehetőségét jelzi. A vidékies bumfordiságukban remekül ábrázolható alakokra, a helyzetkomikum forrásául kínálkozó szituációkra bizton támaszkodhatott volna a rendező. Talán a túlságosan is „nemzetközi” poénok, fordulatok teszik, hogy bárhol eladható, de mégis jellegtelen, rutinízű film ez a szovjet–finn „tévedések vígjátéka”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7314