KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Féktelenül

Kovács Ágnes

 

„Ne siess, kedves. A sorsod úgyis meg van írva!” – hangzik el többször is a filmben. Ez a slágerszöveg akár egy Chandler-regény hangulatába is beleillene. Igen, krimit látunk. És van is benne minden, ami krimibe kell: könnyűvérű leány, gazdag tudóspapával, frissen szabadult, mindenre elszánt gengszterek, akik autók elkötésével foglalkoznak legszívesebben. Lecsúszott, tehetségtelen tanítvány, aki reménytelenül szerelmes a professzor lányába. Természetesen vannak pozitív szereplők is: alapvetően becsületes, ám befolyásolható fiú, aki a banda markába kerül, szép, fiatal rendőrnő, aki a fiú fogadott nővére, valamint a fiatal, markáns arcú, kék szemű nyomozó. A rendőrnő és a nyomozó „véletlenül” kollégák és „véletlenül” szerelmesek egymásba. Nekik kell üldözniük a bűnözők közé keveredett rokon fiút. A jók és a rosszak, mint afféle tíz kicsi néger a film első percétől kezdve nem tudnak megszabadulni egymástól – pedig csak egy „hecc” hozza őket össze.

A cselekmény is krimibe illő: autós üldözés, nővetkőztetés a sötét erdőben, zsarolás késsel, levéllel, pénz, fekete diplomatatáska. S persze a gyilkos fegyver, amely kimerevített képen lövelli lángvörös tüzet az éppen jó útra térni készülő áldozatra... Csak az a kár, hogy a pisztoly is „véletlenül” került a gyilkos kezébe. Végül kiderül, hogy a gengszterek is amúgy véletlenül keverednek bele a gyilkosságba. Persze ezek a rosszéletűek félelmetes külsejük ellenére sem a Vörös kányafa alvilági figurái.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5710