KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holtomiglan-holtodiglan

Sneé Péter

Csökkenteni a befektetés kockázatát – ez minden üzleti vállalkozás egyik fő törekvése. Ki annak tekinti a filmkészítést is, nem vonhatja ki magát a hatálya alól, következésképp ragaszkodik a már bevált receptekhez. Az újítás ugyanis azon veszéllyel jár, hogy esetleg elriasztja a nézőt, s üresen marad a kassza. Igyekezni kell tehát minél inkább emlékeztetni a kedveltre, az unalomig ismertre, már feltéve, ha egyáltalán képesek vagyunk rá.

Gene Quintano azonban ügyetlen mókamester, rossz viccmesélő, nem tudja jól előadni az ezerszer ismételt sztorit sem. Beéri avval, hogy különféle bizarr figurákat állítson lehetetlen helyzetekbe, s azután magukra hagyja őket, reánk bízva: min nevetünk éppen. Ha olykor mégis elszánja magát egy poénra, előtte nem felejt el figyelmeztetni, most következik az attrakció: színészeivel bugyuta képet vágat, hogy észrevegyük, ideje mulatni. Amikor pedig tétován elejt egy szituációt, „még jó, hogy nem történt semmi bajunk”-féle fordulattal köti a következő bágyadalomhoz. Jobbára az alkotók hibáin derülhetünk tehát, azt számolgathatjuk, hányszor vetül a mikrofon árnya szerencsétlen mímesekre, vagy miként feledkeznek meg az előző jelenet zárszaváról.

Ennél csupán az szórakoztatóbb, mennyire egybevág a gyártók és a forgalmazók gondolkodásmódja. Utóbbiakat vélhetően az ösztökélhette a produkció bemutatására, hogy főszereplőjével, Kim Cattrall-lal találkozhattunk már a Rendőrakadémia sorozatában, illetve a Nagy zűr Kis Kínában című opuszban. Vajon ennyi elég?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=565