KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kedves ellenségem

Szemadám György

 

A XXI. század végére az emberiség élettere (úgyis, mint Lebensraum) lett az egész világűr, melyet mindenféle fantasztikus alakú űrbázis, erődítmény és repülő harci jármű népesít be (lásd még: Csillagok háborúja), hogy megvédje az ember hatalmát az ugyancsak űrhatalomra törő varangyospofájú „drakok” támadásai ellen (még: Támadás a Krull bolygó ellen). Történik egyszer, hogy az ellenséges hatalmak egy-egy harcosa hajótörést szenved egy viszonylag jól kiválasztott (sisak nélkül is belélegezhető levegőt, ivóvizet és élelmet kínáló) lakatlan bolygón, ahol csak néhány csápos, harapós szörnnyel kell szembenézniük (még: A bolygó neve: halál). Végül az egymásrautaltság kényszere (még: Megbilincseltek), majd a túlzottan is szembetűnő különbségek ellenére is kifejlődő kölcsönös vonzódás (még: A negyvenegyedik) képessé teszi őket arra, hogy legyőzzék az ellenséges körülményeket, s némiképp lakályossá tegyék a bolygót (még: Robinson Crusoe).

Aztán filmen még sosemlátott fordulat következik: a rafináltán ronda, és mégis rokonszenves fiziognómiájú hímnős drak – aki mellesleg mindvégig jóval tanulékonyabbnak, toleránsabbnak, sőt olvasottabbnak bizonyul ember-társánál – titokzatos módon megtermékenyíti önmagát, és egy gyermeknek ad életet. A szokatlan produkcióba ő ugyan belepusztul, ám gyermeke hihetetlen gyorsasággal növekszik, és torzonborz űrhajós-Robinsonunkat nagybátyjává fogadja. Ő pedig tűzön-vízen átgázolva, s egy egész űrhajóra való űrkalózt elpusztítva harcol bajbajutott unokaöccséért. (Mintha csak Indiana Jones-t látná az ember). A tanulság: a drak is ember! (Sőt...?) Nos, úgy látszik: toleranciából ennyi telik az amerikai filmgyártástól most, a nagy, nemzetközi enyhülés idején.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4077