KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Arachnophobia

Szemadám György

Az Arachnophobia első néhány percében igen szép, helikopterről készült képsorokban gyönyörködhetünk, melyek Dél-Amerika hihetetlenül buja dzsungeléi, hatalmas folyói és vízesései fölött készültek. Ennyit a film érdemi részéről. Merthogy az ezt követő csaknem másfél órában aztán egy fantáziátlanul ijesztgető „szoft-horror” szemtanúi lehetünk csupán. E termék gyártói az emberekre támadó madarak, az idegen bolygóról származó legyőzhetetlen szörnyek és a gyilkos fehér cápa nyomába egy rémisztő pók-invázióval szándékoztak lépni, ám a végeredmény inkább csak tempótlan unalmával képes hatni ránk, kivéve persze azokat a nézőket, akiket „pók-fóbiával” vert meg a sors. Mert bizony a fentemlített bestiákhoz képest ez a Dél-Amerikából elszármazott pókszörny még akkor is igencsak szegényes eszköztárral rendelkezik, ha leszármazottainak, rokonainak és tanítványainak népes csapatát is beveti kaliforniai inváziójába. Ezen apró, szőrös rondaságok mintha csak arra lennének kitalálva, hogy megtestesíthessék a filmben látható, orvos papával, érző szívű mamával és két szabályszerű gyermekkel felszerelt polgári minta-család (Made in USA) kisszerű rettegéseit mindattól, ami nem az ő világukhoz tartozik. S bár ezen minta-emberek világa kissé távolabb áll tőlünk, mint a zabolátlan pókoké, nem tagadhatjuk meg az elismerést attól az elszántságtól, amellyel a heroikus harcot – igazi amerikaihoz méltón – vállalják. (Milyen jó horror-filmet lehetne csinálni ugyanezzel a családdal, akiknek mondjuk valamiért hosszabb időt kellene eltölteni az óbudai lakótelep egyik lakásában.) A film végén azt is megtudhatjuk, hogyan védekezhetünk támadó pókok ellen eredményesen, ha pincénkben bőséggel állnak rendelkezésünkre teli italospalackok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4031