KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Taxi, Madrid

Turcsányi Sándor

 

Ismerjük a cowboyt, a gengsztert meg a tépelődő párttitkárt. (Egyik sem különb a Deákné vásznánál.) Most meg itt állunk Saura kicsinyt megkésett vásznánál, és törjük a fejünket ezen az ismerős problematikumon. Mint a bevezető mondatból jócskán kitetszik, odáig csak megvolnánk, hogy nekünk ki tetszik.

De kit, kiket ismernek a filmesek? Megbízható forrásokra hivatkozva állíthatom, a családjukat nem nagyon, mert folyton távol vannak, helyszínkeresés, forgatás, köz- és éjszakai élet, szóval a hajsza. Többségük embert se látott nagyon még, noha az nem is túl érdekes.

Egyvalakit biztosan ismernek és szeretnek. A taxisofőrt. Hozza, viszi a filmest, jópofa figura, izzad és szidja a kormányt (meg markolja is a kezével), tele a kocsija Wunderbaum Avocado Ultra Light illatosítóval, diszkréten megemlíti, hogy tegeződött Inna Csurikovával.

Csak Robert DeNiro nem ismeri a taxisokat, mert ő hónapokra elment bérkocsit vezetni a felkészülés jegyében, és ki látott már olyat, hogy két sofőr egy taxiban. Nem így filmünk idős mesterének társforgatókönyv-írója, ő állítólag liberálisra fuvaroztatta magát Madrid utcáin.

Látták Önök a Vörös Kolibrit?

Az milyen lenne, ha a Vérnász rendezője csinálta volna Spanyolország fővárosában? Saura mindjárt vagy öt taxist is elővezet. Éjszakások, még szép. A filmművészet bolhapiacán négy nappalos taxisért adnak egyegészkéttized éjszakásat.

Szerintem a forgatókönyv-írótárs valami túlszámlázási ügymenetbe keveredhetett, mert ezek a masiniszták igen randa, önbíráskodásra felette hajlamos fráterek (+fráterina). Rasszisták is, a basszisták nem érdekelnek senkit.

Ám mit tesz isten, családi szálon közéjük keveredik egy kakukktojás, egyikük majd csak kikölti bármi áron. Ördög ki tagadja, a liberális minimumot nem lehet elégszer felmondani, közmegegyezés az. Carlos Saura persze nem felejtett el filmet készíteni, ilyetén az átismétlendő házi feladat alatt néha felsejlik egy mozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2906