KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Börtönpalota

Tamás Amaryllis

 

Fontos film. Arról, hogy minden szavunk, minden tettünk olyan erőket indít el, olyan hatásokat provokál, amely végül visszahat ránk. Magasrendű szándékaink, egyszerű vágyaink is – jobb belátásunk ellenére – lehetetlen helyzetekbe, alig elviselhető válságokba sodorhatnak. Akár egyetlen rosszul hozott döntés, óvatlan pillanat... A Börtönpalota látleletszerű pontossággal, mégsem didaktikus, hanem élvezhető történetmeséléssel követi végig két tizenéves amerikai lány kissé hóbortosnak induló thaiföldi vakációját, egészen a pokoli zűrzavarig, majdhogynem az őrületig. De nemcsak azt. Megérteti, hogy a démoni körülményekért balsorsuk meglódítói maguk az áldozatok. A „laza”, felelőtlen gondolkodásmód...

A film erénye, hogy mégsem kioktató, inkább tisztánlátó. A nyomasztó impulzusokat antitoxinnal vegyítve ábrázolja – s így valamiféle derűs bizakodással tölt el a dolgok végső, „szerencsés” kimenetele. Amikor a két lány – már börtönlakóként – megváltoztatja életszemléletének alapjait, s nem külső jelenségeket – kábítószer-kereskedelem –, hanem saját belső magatartását ismeri el a fatális sérelmek kiváltó okaként, ez az átcsoportosítás döntő módon megváltoztatja az erőállapotokat is. A hegycsuszamlásszerű megpróbáltatások izzó, inspiratív erőkké válnak. A vég nélküli bonyodalmakból az egyetlen kiút a kitartás; az alantas szándékokat, a félelmet, a csüggedést száműzi az önnevelés. Hőseink sorsot cserélnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2815