KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tükröm, tükröm

Tamás Amaryllis

 

Valóban szórakoztató filmet rendezett Barbra Streisand – középkorú entellektüelek bonyodalmas magányáról és társkereső félszeg kalandjairól.

Jeff Bridgest utoljára az Azok a csodálatos Baker fiúkban láttuk ilyen önironikusas vonzó férfiúnak, mint itt, örökös agglegénységre ítélt önmagának megbocsátó matematika professzorként („Az abszolút igazság” című alapmű szerzőjeként). Barbra, a Columbia Egyetem diákjajnak kedvenc, szókimondó előadója sótlan magánéletében nem az afrodiziákumok, inkább „a tökéletes falat” megszállottja a negyedik x táján. Szellemes, kedves teremtés, afféle jóságos vénkisasszony. Bravúrosan old és köt kapcsolatokat, ad tanácsot barátainak. De hetven körüli anyjának – (Lauren Bacall fanyar-bölcs alakítása Oscar-díjat nyert) – csábereje nagyobb eredménnyel kecsegtet, mint az irodalomtörténész-fenomén Barbráé. A túlkoros „bakfis” a szerelemért vívott temperamentumos törekvéseiben napról napra vereséget szenved, bár a legfortélyosabb ötletekkel próbálkozik (többek között prímszámokkal díszített mandzsettagombok ajándékozásával). Dilettáns, ám kitartó elszántsága, remélhetően, iskolát teremt az önmagukat szánó magányos balekok szerelmi továbbképzésében. Barbra ugyanis a százhuszadik perc végére – némi személyiségfejlesztő gyakorlatozás után – eléri, mit „szíve dúlt viránya régóta vár”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1457