KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tökéletlenek

Tosoki Gyula

The Suicide Kings – amerikai, 1997. Rendezte: Peter O’Fallon. Szereplők: Christopher Walken, Denis Leary, Sean Patrick Flanery. Forgalmazó: FIBIT. 103 perc. 

A Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény által a kilencvenes évek második felében elindított filmdivat gyakran nem csak hervadt utánjátszásokat, hanem intelligens tarantinoesque-eket is eredményezett: többek között az olyan filmek, mint Troy Duffy Testvérbosszúja vagy Paul McGuigan Alvilági játékokja bizonyították, hogy a rendező köpönyegéből az üres fejű epigonok mellett igyekvő kismesterek is előbújtak. Peter O’Fallon is ezek közé tartozott; Tökéletlenek című munkája a Tarantino-láz bontakozása idején született, és ugyan letagadhatatlanul a Kutyaszorítóban ihlette, mégsem annak ostoba kópiája, inkább okos utánlövése.

Carlo Bartolucci (Christopher Walken) rettegett gengsztervezért elrabolja néhány huszonéves fiú, de nem azért, hogy ártsanak neki, hanem mert segítséget várnak tőle. Egyikőjük húgát ugyanis ismeretlenek tartják fogva és csak méretes váltságdíj ellenében hajlandóak elengedni. A fiúk azt remélik, hogy a kényszer hatására Bartolucci – alvilági kapcsolatait felhasználva – segít nekik az emberrablók felkutatásában. Igaz ugyan, hogy a kiinduló szituáció csöppet mesterkélt és dramaturgiailag sem eléggé megalapozott (az expozíciót látva joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért jattol le egy nagymenő gengszter néhány ismeretlen kiscserkésszel, és miért indul el velük mulatozni), ámde ezt követően szellemes jelenetek sora következik. Nem utolsósorban azért szellemesek, mert értően adaptálják Tarantino gengszterfilmjeinek leleményeit. A Tarantino-hatás eleinte csak szőrmentén érzékelhető (például a Ponyvaregényt idézi az a cselekményszál, amelyben Bartolucci gorillája és annak társa látható), ám idővel az inspiráció nyomatékosabbá válik. A Kutyaszorítóban nyomvonalára akkor tér rá O’Fallon, amikor kiderül, hogy a fiúk között a hugicát elrabló ismeretlenekkel lepaktáló áruló rejtezik: innentől kezdve az ennek kiléte utáni találgatás fűzi egymáshoz és tölti meg feszültséggel a jeleneteket.

A Tökéletlenek távolról sem hibátlan film, de fogyatékosságait feledteti a feszes sztorivezetés, a történet triplacsavarja, továbbá a színészek teljesítménye. Mindenekelőtt Christopher Walkené, aki a játékidő jelentős részében egy székbe kötözve játszik.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11234